Mifelénk egyre inkább állami gondozással kezdődik az élet, és vált át élethosszig tartó állami gondoskodássá. Szomorkás, keserű látlelet az öregotthonba kerülő magányos férfiról. Amikor az ember eléri azt az élethelyzetet, hogy egyedüli életfenntartársa nehézkes és veszélyes; gyermeke külföldön él, nincs más megoldás, mint az állami gondoskodás (öregotthon); ahová a köznyelv szerint „beteszik” vagy „berakják” az embert. Persze először „csak kis időre”, de ahogy telik az idő, egyre világosabb lesz: örökre. Rideg környezet, csupasz folyosók, szocialista kollégiuminak tűnő kétágyas szoba (sok öregotthon lett kollégiumból; erre van nagyobb igény), pőre panelek. Az „öreg” (Szacsvay László) a szokásos módon berzenkedik, próbálkozik kikerülni, némi kis kitérővel barátjává lesz az ugyancsak kitaszított tini. Annyira ismerős habitus a szocialista időszak prolilány-típusból, elhanyagolt, céltalan, alig-kommunikáló, de mégis rokonszenvet keltő (Kizlinger Lilla). Csak nekem jut eszembe róla Monori Lili? Az öreg végülis belenyugszik, mit is tehetne mást, a világ efelé halad, saját sorsunk és európai kultúránk: „Az ember végül homokos, / szomorú, vizes síkra ér, / szétnéz merengve és okos / fejével biccent, nem remél” (József Attila: Reménytelenül). Illetve: megadja magát, belenyugszik. Megvan a puszta jószándék, a joginak mondott (elidegenedett) segítség; és mégis ez az egész társadalmi segítség valahogy embertelennek is tűnik (Ismételje meg az elsőnek hallott mondatot… Valami madarakról volt benne szó), pedig pusztán csak: emberinek gondolt életünk ellen való. Én is ismerem (ki ne ismerné, és jó is, ha megismeri, mert szokni kell, aligha kerülhetjük el) az öregotthonok világát; nekem több beteg, rokkant, magábaroskadt, ürestekintetű ember képe rémlik; ez itt egy kicsit kedvesebb, apró öreghumorral fűszerezett ábrázolás. A lényeg: a megélt percnyi boldogság. Zamárdiban, a padon ülve, számolva a hajókat… Szép, érzelmes, szomorú film, és jó ismerkedni vele, mert individualizálódó világunkban csaknem mindannyiunkra ez vár. (Forgatókönyv: Kertész Zsanett, rendező: Hevér Dániel, 2023.)
Itt hozzászólhat!
