Amikor már mindenki Azahriah-ról beszélt, meghallgattam néhány számát. Az elsők között az Introvertált dalt. Megtetszett. Távolról sem fújom fejből a dalait, mint a Puskás Aréna tizen-huszon-harmincon éves közönségének többsége.
Önmagában izgalmas és elemzésre érdemes (tömeg)művészeti és társadalmi jelenség. Egy újpalotai srác („gyerekkorom benövi a beton”) valószínűleg az interneten csüngve sok zenét hallgat, majd videókat gyárt, később dalokat barkácsol és tesz ki youtube-ra, s valahogy szájról szájra, vagy inkább gépről gépre szállva terjed, és koncertezni kezd, majd 2024 májusában egyszerre három teltházas (50+50-50 ezer fős) Puskás Aréna-koncertet ad. És még csak 22 éves. Egyik titka föltétlenül az, hogy „egy közülünk”. Zenét nem tanult, énekelni sem, sőt még az érettségit sem tette le (egy interjúból kiderül: egy tanára visszaélt a bizalmával, így lemondott az érettségiről). Látszólag minden ellene mond annak, hogy erre a pályára csak hosszas zenei előtanulmányokkal kell felkészülni. Ilyen hallatlan gyors sikerhez a ritmikai, zenei képességen kívül még számos adottságra van szükség: mindenekelőtt gondolatokra, arányérzékre, zenei emlékezetre, informatikai tudásra, kitartásra, türelemre, és óriási kreativitásra, nevezzük inkább: tettrekészségnek. Azahriah esetében a kreativitás a döntő. Bátran nyúl zenei alapokhoz, azokon változtat, mer énekelni, illetve meglepő hangsávokat és éneklési stílust használni a hadarástól, az ismétlésen, a szó- és mondatfelbontáson, az angol-magyar (olykor hunglish) nyelvi váltásokon át a recitálásig és az antihangokig. A latin-amerikai, arab zene hatását lehet fölfedezni, indie, ragga-reggae, trap, rap, magyar alter és mulatós, talán még a cigányzene is, de mindezt megemeli, variálja. Az alap mindig egy nagyon bevonó ritmus, ezért mondják egyesek rá, hogy a lakodalmas rockra emlékeztet, holott nem az: a lakodalmas rock egyhangú, unalmas; Azahriah változatos, fordulatos és muzikális. A lakodalmas rock kiszámítható, Azahriah nem. Vagyis merít, de merészen ötvözi a zenei és énekformákat, továbbalkot, és eredeti-egyéni nyelvi, ritmikai, zenei ötleteket visz a produkciójába; magas-mély, lassú-gyors váltások, hajlítások, vékony hangon elcincogott sorok. Szövege is egyéni, nem sémakövető, nem előírtan vagy erőszakoltan verstudatos. Esetében szöveg és zene, sőt a megjelenés és a Puskás Aréna-produkció is teljesen önazonos. Hiteles, hogy valóban újpalotai srác, aki a youtube-on futott be, vagyis a digitális generáció platformján, ahol egyenlőek az esélyek, bárki megpróbálhatja, és meg is próbálja, de csak keveseknek sikerül ekkora áttörés. Véletlen? Többről van szó, elemzésre érdemes. Mert mindennek ellentmond, amit eddig gondoltunk a médiáról, médiahatásról, közönségelérésről, könnyűzenéről, tömegkultúráról, művészetről… Öntudatos, önazonos betörését nyilván ma már menedzserek segítik. Alapvető stílusát és a Puskás Arénában felmutatott egyedülálló látványvilágot, show-t biztosan az ő elképzelései szerint írják (tovább). Azahriah elemzői szempontból azért izgalmas jelenség, mert bár valószínűleg nem általánosítható, de szembemegy minden bejárt és ismert kulturális normával, és rövid idő alatt óriási közönséget vonz (valószínűleg nemzetközi szinten is).
Továbbiak itt: https://bom.hu/bon-bom-2024-junius/
Itt hozzászólhat!
