Ha már a magyar filozófus fragmentumokkal foglalkozik (lásd előző bejegyzésemet), a francia filozófus egy mindent embert érintő tevékenységben lát filozófiát, alapvető antropológiai jellemzőt, s ehhez saját megfigyelésein túl irodalmi, történelmi példákat hoz. Hogy a gyaloglás több mint fizikai tevékenység, magam is értekeztem róla valamikor régen a Turista Magazinban, talán ez volt a címe: Egy úton sokszor végig kell menni. Én is gyakorlom: gyalogolok Budapesten, Zuglóban, Zamárdiban, vidéki nagyvárosokban (nem is ismerem a helyi járatokat), gyermekkorom óta túrázom, végiggyalogoltam Magyarországot, de gyalogoltam Guatemalában, Kolumbiában és Srí Lankán is.
Gros jól látja: a gyaloglás nem sport, a gyaloglás nem is séta, és nem is teljesítménytúra. Kodifikált változata: zarándoklat. A világ nagyobbik része mindig gyalogolt. De főleg a 20. századtól kezdve sebességtébolyban szenved; a sebesség gyorsítja az időt; a jó élethez, megismeréshez, barátságokhoz azonban megfelelő sebesség (idő), saját tempó kell. A homo viatorról, a gyalogló emberről van szó. Gyalogolni – ráhagyatkozni az elemekre; lábunk átveszi a tudatunk helyét; mihelyt elindulunk, a hírek nem számítanak többé. Példákért gyakran fordul Kelethez, a hindu filozófiához, a tibeti spiritualitáshoz
És a nagy gyaloglók: Rimbaud, Rousseau, Nietzsche, Gandhi, Kiekegaard, Kant, Hölderlin, és persze hogy nem ismeri, mert francia, Móricz Zsigmondot, akitől majdnem minden magyar tudja: Gyalogolni jó! És hozzá kellene tenni: Juliánust, Kőrösi Csomát, Csokonait, Petőfit is.
- „Mert ha egyszer már nem vársz semmit a világtól ezeken a céltalan békés sétákon, akkor a világ odaadja magát neked, mintegy ráadásként” (59)
És miért filozófia? Platón: „a filozófia ne maradjon éteri, spekulatív, távoli foglalatosság, hanem legyen végre része az emberek átformálásának” (89), „A gyaloglás belefoglalja a testet a tájba (és fordítva), ahogy a filozófia belefoglalja a lelket a gondolatba” (93) Hát, így kéne filozofálni!
- „A boldogság később jön, a menedékházban, az estére összeverődött társasággal: emberek, akik ott találkoznak, és örülnek, hogy együtt lehetnek a gyaloglás véletlene folytán. Mindebben benne van elfogadás aktusa. A boldogság annyit tesz, hogy érzem, a pillanat, a hangulat nekem szól, és elfogadom” (118)
- „Ha gyalogtúrára mész, hajnalban kell elindulnod, hogy elkísérd a születőben lévő világot” (133)
- „test mozgásából a gondolkodás lendületet” nyer; „a gyaloglás szabályossága révén, olyan ringást biztosít, amely a verselésben segítheti a költészetet” (139)
- „A gyaloglás repetitivitása megsemmisíti az unalmat, mert ha a test aktív, az elmére már nem hat a kifáradás” (215)
- „A mélyen gyökerező bizonyosság, hogy minden ugyanolyan és ugyanolyan lesz.” (228) (Typotex, 2023)
Itt hozzászólhat!
