1945 márciusában A 12 éves Tosiko egy Tokiót ért légitámadásban elveszíti anyját és testvéreit, vidéken keres menedéket, ahol apja meglátogatja, aki szintén meghal egy légitámadásban, a kislány temeti el. Amikor két bátyja leszerel, megpróbálnak új életet kezdeni. Az író (gyermekkori önmaga) szemével írja le az eseményeket; az egyre halmozódó fájdalmakat, megpróbáltatásokat, a gyermeki létből a felnőttlétbe való korai átmenetet, az emberi segítőkészséget és érzéketlenséget, egészen a hirosimai és nagaszaki tomtámadásig (újfaja bombát dobtak le), Japán kapitulációjáig. A tragikus regény vége kiáltvány: Japán örökre lemond a katonai erőkkel történő fenyegetésről, örökre megtagadja a háborút… Az üvegnyúl a kislány édesapja által készített figura összeolvadt maradványa. A regényben gyakori motívum a zen buddhizmus, az embereket jellemző kötelességtudat és szorgalom, s a végső konklúzió talán az erőszakmentesség egyik legerősebb kiáltványa.(Írják, hogy a könyv Japánban kötelező iskolai olvasmány.)
- először döbbentem rá, milyen önzők tudnak lenni az emberek
- Mindent meg kell beszélni. Azt mondják, a magánemberek nézeteltéréseit sem szabad erőszakkal intézni. (Ford.: Mészáros Katalin. Yukkusha, Tokió, 2004. 158 old.)
Itt hozzászólhat!