Megborzongok, ha hallom: fenntartható fejlődés. Hamvas Béla egyik legjobb mondata: nincs fejlődés! Még hogy fenntartható! Aki látja is azt, ami a szeme elé tárul: pusztán technológiai fejlődés van, ami lassan önmaga és önmagunk ellen fordul. Az ember értelme, főleg érzelemvilága nemhogy nem fejlődik, hanem inkább vissza. Hamvas egy másik mondata: evolúció és devolúció – egy. – Már eddig sem volt egyszerű az Ügyfélkapu, de most kivezetik, jön egy másik, az átjelentkezés nyolc lépcsőből áll, látom magam előtt Mári nénit, aki ügyfélkapun kívánja intézni ügyeit. Munkahelyemen két belső informatikai rendszer van, egy személyzeti és egy pénzügyi, kettős beléptetéssel, annyira biztonságos, hogy a bonyolult jelszavakat sem mindig fogadja el, újat és még újabbat kell kérni. (Úgy tudom, Észtországban mindez jól működik, tehát a vissza/fejlődésnek mégiscsak vannak fokozatai.) – Jobbnál jobb buszok érkeznek, de a rossz utakat nem bírja az informatika, minden nyikorog, leválik a mennyezet, beáznak, és persze folyamatosan leállnak. Egykor, amikor még nem voltunk fejlettek, kemény bőr-, műanyag- és faülések voltak, aztán jöttek ezek a mintás vásznak: piszkosak, vizesek, vizeletesek, szarosak, állítólag mérgezett tű is akad bennük, most fölvetik, hogy vissza kéne állni a műanyagra és a fára (visszafejlődés egy korábbi, jobb megoldásra). – De ha fenti tételemhez tapasztalatot akarsz gyűjteni, ülj fel a 4-6-os villamosra. Pontosabban, ügyelj arra, hogy mikor, hol, hová ülsz… – Nagyon régen volt, legalább harminc éve, hogy még olvastak az emberek (ja persze most is olvasnak, sőt több könyvet is vásárolnak, mondja az ujjongó statisztika), persze nem látnak el az egyre nagyobb számú vidéki és budapesti leszakadt iskolákba, ahol nyolc év alatt írni-olvasni sem tanulnak meg a gyerekek, odafönn pedig a Nat-on vitatkoznak, hogy Kertész Imre vagy inkább Esterházy Péter… Pedig már a hosszú magánhangzóknál lemaradt a fél ország. – Ma már mindenkinek van mobiltelefonja, íme a fejlődés újabb bizonyítéka (imádom és technológiai optimistákat), és közben elfelejtettek gyalogolni, kirándulni, beszélgetni, táborozni, indiánozni, bandázni, s egy szemész szerint hamarosan az egész társadalom rövidlátó lesz. – Méghogy evolúció, méghogy fenntartható! Indiában is mindenkinek van mobiltelefonja, és a népesség rohamosan nő, már a világ legnépesebb országa (holott levágtak róla két nagy országot, ahol szintén robbanásszerű a szaporulat), és ők többmilliárdnyian ugyanazt az internetbaromságot fogyasztják, amit Ön, te, a gyereked, és ugyanúgy akarnak élni, és ezért megállíthatatlan a migráció, amit internetmigrációnak is nevezek, ja és pont ugyanúgy akarnak fogyasztani, pont ugyanúgy akarnak szuper autót és azzal száguldozni (az Árpád hídon is), és pont ugyanolyan lakásokra, hitelekre, vezető állásokra, szaporodó és elértéktelenedő egyetemi végzettségre vágynak, mint Ön, te, s mint tudjuk, ezek az egyetemi végzettségek ma már nyomába se érnek a tegnapelőttinek. Fenntartható? Fejlődés? Na ne vicceljünk.
S hogy mit kellene tenni? Ha ezt itt leírnám, szomorúbb történet, jövőkép kerekedne, mint Madách Tragédiájában. Mivel azonban azt se olvassa ma már senki (jó pár ezren talán), ezért a figyelmeztetés is hiába. Nincs fejlődés, és az evolúció devolúcióba ment át.
Itt hozzászólhat!
