Die Welt von Gestern (Zweig): az általunk ismert Európa eltűnése; egzisztenciális kifáradás; Európa „őszül”, öregszik; „ebben semmi új sincs”; „határok nélküli világ”; „fontos az integráció”; Willkommenskultur; „a határ a legrosszabb ötlet, ami politikusnak valaha eszébe jutott”; Európa elvesztette alapvető történetét (209), „az EU rituális öngyilkosságot követ el” (225); a te nagylelkűséged következményeit mások viselik (279); a liberális bevándorláspolitika végül a liberális társadalom elpusztításához vezet (288); olyan társadalmat hagyunk hátra: amely széttöredezett, kaotikus, felismerhetetlen (289); a csak az élvezeteknek élő társadalom el fogja veszíteni minden vonzerejét (298); A brechti sötét vicc végül is igaznak bizonyult: a politikának sikerült kicserélnie a népet (304)

A változás: mennyiségben és minőségben és összetételében más (33)

A mobiltelefonok és a tömegmédia harmadik világban való elterjedésével… az utazás olcsóbbá válásával az országok elhagyása iránti vágy minden eddiginél erősebbé vált (59)

Nem bevándorlók, menekültek, hanem látogatók (88)

A multikulturális Európában túl sok mindent fel kellene adnia – még a történelmét is -, miközben a jövevényeknek semmit… (100) Európában minden más kultúrát lehetett ünnepelni, a kontinens pozitívumainak méltatása gyanús (102) A multikulturalizmus lényegében anti-európai civilizációs forma. Nem más, mint egy Nyugat-ellenes ideológia (102)

Dilemma: „Ha beengedjük őket, megsemmisítenek minket. Ha bezárjuk a kapukat, ők semmisülnek meg.” (116)

A 21. század első évtizedei Európában vallási vitákkal telnek majd (127)

Kissinger: Milyen számot hívjak, ha Európával akarok beszélni? (132)

magukkal hozzák ősi ellenségeskedéseiket (141)

Ausztrália: nemzeti bocsánatkérő nap (163), Kolumbusz többé nem Amerika felfedezője… hanem épp ellenkezőleg: elpusztítója (165), Ha egy nemzet bűnben fogant… (167)

Bűntudatipar (175): a nemzetről alkotott képbe beleég a bűnösség jele (164) az európai történelmi hibák kiterjesztése minden európaira teljesen elfogadott (169) Minden ország, nép, vallás, faj és kultúra követett már el borzalmas tetteket (171)

az európai országok lettek a történelemben az elsők, akik fizettek azért, hogy megtámadják őket (203)

német dilemma: miként válhatott a világ egyik legkifinomultabb és legművészibb kultúrája ennyire barbárrá. Lehet, hogy épp a a kifinomultság tette lehetővé a barbarizmust? Lehet, hogy a probléma minden ideológiában és bizonyosságban ott rejtőzik? (216)

A nyelv és az eszmék dekontstrukciója oda vezetett, hogy a gondolkodók már nem tudtak túllépni a filozófia határain… a dolgok elkerülése lett a legfőbb céljuk. Megszállottan beszélnek a nyelv problémáiról és a fix dolgok iránti bizalom elvesztéséről. A lényeg, hogy mindent megkérdőjelezzünk, és soha ne jussunk el sehová… (221 – mintha magam előtt látnám az utolsó két-három évtized bölcsészetét) nem magával a problémával, hanem a problémáról való beszéddel van gond (234)

Böckenförde: a szabad és szekularizált állam olyan feltételeken alapul, amelynek beteljesülését nem tudja garantálni (256)

a tömegkultúra ele van az örök szerelemről és az angyalokról szóló beszéddel (263)

A kortárs művészet három típusa: a parazita, a megtorpanó és a mérsékelten hamis (270)

A nép sok furcsa dolgot tesz, de nem fog megbocsátani azoknak a vezetőknek, akik – akár véletlenül, akár akarattal – teljesen megváltoztatták Európát (312)

(Alexandra, 2018. 368 old.)

 

 

Itt hozzászólhat!

Megosztás