Azt kérdezed, hogy telnek a téli szabadidős napok. Nagy séták, jó alvás délután és éjjel, olvasás, írogatás, böngészés. 3 km séta a töreki tavaknál, további 8 kilométer a Balaton parton. Üres, kihalt minden. Nem viszek a partra fürdőnadrágot és törülközőt. Zamárdiban téli buli van: jégpálya, forralt bor és sör; és mécsesek a parti Szűz Máriánál. A Zamárdi közösségi fórumon Mátay Éva mindenről tájékoztat: időjárásról, gyógyszertárról, önkormányzatról, elveszett és talált kutyákról, macskákról, szakemberekről. Egyik délután Csepeli György tanár úrnál, kávéra hívott, két órát beszélgettünk, nemcsak a zamárdi szabadegyetemről, hanem a „kakaóbiztos” számítógépektől a gyakorlati szociálpszichológiáig és a doktori iskolákig. (Az egyik legjobb tanárom volt.) Egyébként drámát írt IV. Károlyról, át is küldte (megjelent a Gerő András 66. születésnapjára készült emlékkönyvben). Az én fejemben is forog egy drámatéma. Kiszedte belőlem a témát, először nem akartam elmondani, jó tanácsokat adott. Kérdezi, min dolgozom. Nem szívesen árulom el. A szokásos témákon túl forog a fejemben egy téma, amely összekapcsolja a néprajzot, irodalmat, művészetet… Konkrétan: Jókairól írok. A téli szünetben több tanulmányt is befejeztem, például a sokszínű nyelvészet hiányáról. Olvasom: Az isteni eredet tudata. Hamvas Béla hagyományai. Ehhez kapcsolódva Guénon: A szent tudomány szimbólumait. És olvasom a Halmai Tamástól karácsonyra kapott bibliai haikukat (Örömnek olaja rajtad). A szomszédokat is meglátogatjuk. Piroska finom süteményt készít, Lajossal, aki mozdonyvezető volt, mondani sem kell, mindig van közös témánk. És persze működik a Manyszi nyelvi tanácsadása, és szól a Petőfi rádió (csak ne beszélnének benne annyit). És persze indul az év, az egyetem, levelek már most is folyamatosan jönnek, én soha nem vagyok szabadságon.
Itt hozzászólhat!
jan
4
