Jókai Mór: Levente

Jókai Mór a millennium alkalmából Levente címmel ötfelvonásos, hét szakaszból álló történelmi drámai költeményt írt a Nemzeti Színház számára. A munkásságát megkoronázó, összegző, retrospektív műnek szánta. Negyven éve hordozta magában egy magyar Nibelung-ének tervét, romantikus elképzelései rokoníthatók Wagner Ringjének világával. Fölébredtek benne ifjúkori festői próbálkozásai. Ő inspirálta (rokona) Feszty Árpád A magyarok bejövetele című körképének gondolatát is. Egy vélemény szerint a Feszty-körképet a Levente illusztrációjának is tekinthetjük. Jókai saját kutatásai és elgondolásai alapján meséli el Árpád vezér fiainak történetét, a kazárok által birtokolt terület meghódítását. A történet drámai (etikai) magva a honfoglalás kori etnikai összeütközések kapcsán Árpád négy felnőtt fiának halála; mintegy feláldozásuk a letelepedésért, az új hazáért. A drámából azonban hiányzik az igazi drámaiság, az „örök emberi”. Levente alakja nincs kidolgozva, nem igazi tragikus hős, nem vétett semmit, mégis meg kell halnia.  Jókai honfoglalás kori nyelvezet illúziójára is törekedett.  Mint minden művében, itt is lubickolt a nyelvi régiségekben. Maga is érezte ennek visszás jellegét, ezért a színészek számára felkínálta a szöveg („tájszólam”) egyszerűsítését. Bár a Levente bemutatóját 1898-ban a Nemzeti Színház többször meghirdette, sőt még egy zenés változat is készült belőle, soha nem került színre sem ott, sem másutt. A drámai költeményt mai szemmel olvasva legföljebb egy „költői színház” összművészeti előadásaként lehetne elképzelni. A drámához Jókai terjedelmes utószót (egyfajta magyarázatot, értelmezési utasítást) illesztett, amelyben – a korban megerősödő finnugor nyelvelmélettel szemben – harcosan hitet tesz a magyar nép és nyelv magyar volta mellett. Ezt a szöveget az Akadémián is felolvasta, szereplését és véleményét a kor nyelvészei nem fogadtak lelkesen. A Levente megmaradt a nyelvi archaikumok iránt érdeklődők könyvdrámájának; recepciója, visszhangja nincs, de valószínűleg olvasója sem. Pedig izgalmas kérdés, hogy lesz egy történelmi eseményből mediális transzformációkkal festmény, próza, drámai költemény, zenés színház.