Két új magyar film – a művészvilágról, színészetről; média a médiáról. A Ma este gyilkolunk jeles idős színészeink jutalomjátéka. A színészotthonban kitalálnak, eljátszanak egy gyilkosságot; a hagyományos krimik módjára úgy véljük, hogy tényleg történhetett valami, jön a tetemrehívás, de kiderül, hogy pusztán játék volt, az otthonlakók végig megvezették a felügyelő szerepét eljátszó színészt (Kern Andrást). Fordulatos történet, bár kérdés, ha tényleg csak játék volt, akkor hogy ejthették a felügyelő elé a virágcserepet… (R. Fazakas Péter, 2024.) – S mi van Tomival? Egy film az alkoholizmusról, az anonim alkoholisták életéről. Kicsit vontatott, és eseménytelen; persze szép gondolat, hogy egy valódi szerelemnek gyógyító hatása lehet. Az egyik legjobb jelenet, amikor az áruház személyzetise felismeri a bábművészt, hangnemet vált. Az egyik legrosszabb a taxiban hányás, aminek hatására sajnos rám is rámjött. (Fsz.: Thuróczy Szabolcs; rokonszenvet ébresztő, hiteles alakítás; sajnos nem mindig értem a szereplők szövegét, R. Till Attila, 2024.)
Itt hozzászólhat!
