A történet Széchenyi halálakor (1860) kezdődik. Szerelmes barátság. („a szeretet szenvedés” 27). Ám Eszter nem mondhat igent, családi összefonódás okából férjhez kell mennie egy életunt, pesszimista orvoshoz. Eszternek gyereke lesz. Mikor szabaddá válik, Ábel már nem szabad, neki is gyereke lesz. A képlet: minden megvan a boldogsághoz, csak nem akkor, így beteljesületlen marad. Ha a külső körülmények nem esnek egybe, hiába a szerelem. Lehetne Rómeó és Júlia történet is, de nem az, mert Ábel és Eszter beletörődik a sorsába; lelkileg végig egymáséi maradnak („a feleséged lesz testileg, lelkileg meg az enyém maradsz” 114). Talán ez a legtisztább szerelem… A testileg nem beteljesülő, kizárólag érzelmi alapú, viszonzott, ráadásul életre szóló plátói szerelem. (Szépirodalmi, 1962)
láthatatlan fonál köti össze az embereket 11
Ha szenvedett, fölfelé néz. Ha boldog volt, lefelé 24
művészietlen mázolmány: De az öregasszonyok… megszokják a képet, átváltozik nekik elevenné 34
Az eb fut, ha a gyomra fáj. Azt hiszi, elfuthat a gyomrától 38
Férj: olyan volt, mint az ismeretlen ház, amelynek csak egy szobája van nyitva, a belső szobákat vasajtók zárják mindenfelé 67
fájdalmatlan betegség 86
Az idő lerombolja az érzéseket 100
Az a gyermek az egyik kezével az én kezemet fogja, másikkal az apjáét… A gyermek az anyjának élő lelkiismerete 104
A házastársak gondolkozása egybealakul 110
Testi szemmel csak a testet lehet látni. A lelket lelki szemmel látja az ember. 122
a fővárosi ember szívéből kiszáradhat a hit, de mégis megérzi olykor… mikor két lélekhez a harmadik csatlakozik 136
Itt hozzászólhat!
