Vasárnapi mise Tihanyban. Richárd atya celebrálja. A bibliai részlet a tékozló fiú. Nekem Pilinszky Apokrifje jut eszembe. Richárd atya prédikációjában Madách és Dosztojevszkij (Bűn és bűnhődés) szerepel, és az, amit régóta tudok róla, hogy milyen nyitottsággal fordul mindenki felé. Egyszer valaki fülébe súgta, hogy tudja-e, hogy az az ember, egyébként milyen ember. Az atya ezt mondta: Tudom. Komplex érzelmek sűrűsödnek ebben a beszédaktusban: figyelmeztetés, besúgás, irigykedés az egyik oldalról, és a nyitottság, megértés, elfogadás, sőt a pletyka azonnali elvágása a másik oldalról. A mise környezetével, szép koreográfiájával, tiszta retorikájával mind az öt érzékre hat, Richárd atya elárulja, hogy a füstölő nemcsak füstöl, de csilingel is. Megnézzük még I. András frissen helyreállított sírját, és pillantást vetünk a pünkösdi ligetre. Majd séta a komphoz. Hajrá, fogyjon az út társak, siessünk!
Miközben odakinn azért vannak viharok, most is kicsit borús volt az ég és hűvös szél fújt a Balaton felett, Tihanyban mindig azt gondolom, hogy összehozzuk Magyarországot.
