Lét: „A lét mindenki számára teljes egészében esedékes… Csak lehetőség (425), A lehetséges lét valóságos létté válik (425)

Európa: „felismertem az európai hűtlenségét saját isteneihez és Istenéhez” (267)

Nyugat és Kelet: Hamvas összekötötte a nyugati embert a kelet nagy hagyományaival (56)

Hagyomány: Minden hagyomány az ember „létrendi bukásáról”, az aranykori állapot elvesztéséről beszél (75), „A hagyomány: az emberi és az isteni világ között levő kapcsolat állandóságát tartja fenn” (18)

Tájfilozófia: „Az ember a tájból nőtt és a tájhoz tartozik” (162)

Tudomány, tudományelvűség (szcientizmus): a világot pusztán tárgyi valóságnak tekinti, ezért az istentől való elfordulás, tudatlanság világa (77)

Művészet:  a szellemi realizáció egyik legfontosabb területe (344), az alapállás realizálása (361), „a legmagasabb emberi élettechnika, amely festői, faragott, épített, nyelvi, zenei művek készítése által olyan feladatokat tud megoldani, amelyek mindenféle más módon megoldhatatlanok, és olyan létfokozatokat tud megvalósítani, amelyek mindenféle más módon megvalósíthatatlanok” (361), „a művészet sajátos, minden bizonnyal a legmagasabbrendű élettechnika, amely a legmagasabbrendű életet valósítja meg” múzsai lét, múzsai egzisztencia” (388)

Szeretet: több, mint egy érzelem, szellemi tartalommal és fölfelé mutató lehetőségekkel bír; a szeretet morális alapállás (55) „én csak azt szerethetem és csakis az hagyhatja szeretni magát általam, aki maga is szeret engem” (321)

Életöröm, katarzis: „Az élet magasabb körében tulajdonképpen mindig eksztatikus, vagyis mámor, a művészeti alkotás, a gondolkodás, a műalkotás átélése, az olvasás, a tanulás, a gyönyörködés, a tánc, a zene, az utazás, az ima” (96) A katarzis az emberi létszint pillanatnyi felemelése abba az állapotba, aminek részese volt a romlás előtt. Önmagán túlemelő gondolkodás, egyetemes, mások által is követhető lelkigyakorlat: katartikus meditáció (347), Vita nuova: önmagunk önmagunk fölé való újjáalkotása (443), „A művészet az, ami képes az életet alkotó erőket, a libidót, az őseredeti bukás által megrontott és „mániákus-démonivá” tett hatalmakat átvilágítani és megtisztítani, visszavezetni az alapállásba. Ezért „a katarzis művészetéből semminek sem szabad hiányoznia” (361)

Egyébként pedig: „Ismert történetünk úgyis tojáshéj az egész tojás ismeretével szemben” (452)

(Az isteni eredet tudata. Hamvas Béla hagyományai. Szerk.: Horváth Rudolf és Stamler Ábel. Hamvas Béla Asztaltársság, Balatonfüred, 2024. 482 old.)

Itt hozzászólhat!

Megosztás