Tersánszky: Nagybánya (Asszonypataka), Albertfalva, Kakuk Marci, Egy biciklifék története; nemcsak író, hanem zenész, kétcsövű avar furulya, cirkusz. Kakuk Marci a számkivetettek, alullévők világa, autonóm ember. Merész, könnyed mesélő. Erős nyelvteremtő: minden oldalon van valami meglepő. Sokszor hivatkozik a pesti nyelvre – ötletességre, idegenségére.
- Felsőbánya, pergő magyarság, ritmusa, szófűzése volt: Na innen, koma, tova, de hova? El amoda, la! 16
- az előadóművészet alapja a gyermekévek leleményességében 147
- a mélyből emelkedők szerencséje, amitől a magasban élő meg vannak fosztva, miképp a közbeeső fokok elérése is örömünkre szolgálhat 219
- Ha valaki beléd botlik, előbb üsd nyakon, aztán kérdezd meg: mi a neve neki? Csakis a cselekedet terén mutatkozhatik meg a dolgok igazi arculata 251
- A technika nagyon is halad. Csak nem mindig a fogyasztók érdekei szerint.” 262
- erős iszonyom van attól, hogy elérhetetlen dolgok után kapaszkodjam 270
- a belső ember mindenkiben erősebb mint a külső 272
- Az üzleti és ipari élet minden kis morzsájára épült szerv 282
- Kakuk Marci: vígan túlteszi magát a morális gátak ostobábbján, de nem döntögeti le a legnagyobbakat 342
- Az irodalom és művészet nem alkalmazkodik maradandó becsű remekeiben máshoz, mint ahhoz, hogy azok remekbe készültek, éspedig az elemi, ősi, morális szabványok jegyében, nem pedig múló társadalmi divatok és őrületek jegyében… A küldetésben hívés pedig éppenséggel fikciós dolog… ebben maradtam magammal, ha kell, egyesegyedül. 356
- De az anyád keservét, már az én lelki nyugalmam érdekében is akaszd hát föl magad végre! – ez a kis történet befolyásolt arra, hogy a derűt, az egészséges, bátor életkedvet válasszam Múzsámnak 362
- Nem nyúlok olyan népi remekekhez, amikhez nem tehetek magamból semmit, ellenben elvehetem a legértékesebbet belőlük, eredeti zamatukat 375
- három fiatal írótárs… kettő úgy fakadt ki, mint a szotyós gyümölcs, ha megnyomják: azzal aztán ők egy csoportban nem mennek ki a mellékhelyiségbe sem! Márhogy a harmadikkal. 419 (Magvető, 1968)
