Hamvas Béla világának megértéséhez talán a legjobb (magam alkotta) aforizma: Hamvasnál minden fordítva van. Hamvas elutasítja a fejlődést, a fejlődéselméletet (a társadalomban, tudományban, művészetben egyaránt). Magyarázat: Hamvas egy egykori (születéskori) egységből (Egy-ség) indul ki, amelyben ember és ember, ember és táj között harmónia volt. Ez az Egy-ség hasonlít az aranykor- vagy paradicsom-elképzelésekre. Az egységet a „létromlás” tönkretette, ennek jellemző kifejezései: tévút, bürokrácia, scientizmus. Ennek fölismerése a krízistudat. Hamvas emiatt tekinthető krizeológus (krízuskutató) társadalombölcselőnek. A „létromlás” másoknál a technológiák eluralkodása, az elidegenedés fogalmával ragadható meg. Hamvas válasza a létromlásra a minden kultúrában megjelenő, és sok tekintetben Kelettől Nyugatig, a keleti filozófiáktól az iszlámon, kereszténységen át az amerikai indián kultúrákig hasonló jegyeket hordozó: Hagyomány. Hamvasnál 10-12 hagyományvilág jelenik meg. A létértelmezést, az életet a hagyományélesztés jelentheti. A hagyományélesztés (vagy a létrontással szembeállított: léttöbblet) Hamvas fő programja. Ennek pillérei: a szépség, a művészet (játék, humor), a katarzisz-tapasztalat, és az ebből következő szellemi realizáció: metapoézisz, a boldogság, és végül a szeretet, ami csak egyénileg, „belső utakon” érthető el („alkotás magam fölé”, ahogy Hamvas írja), s ha máshol nem, a személyiségen belül visszavezethet bennünket az egykori (isteni) egységhez.
Itt hozzászólhat!
