Mindenekfölött érdekel (és érint) a mai magyar valóság művészi tükre. Kíváncsian olvasom a Jelen! (Kortárs ifjúsági novellák) könyvet, egy 2015-ös ifjúsági (és szavajárásuk szerint young adult) irodalmi pályázat eredményét. Lehangoló. Alig van érzelem, nincs történet, atmoszféra, amivel azonosulni lehetne, ráadásul a nyelvezet is szimpla, sőt 10 év elmúltával sokban érthetetlen.
Én még tartom, hogy a novella rövid, alapvetően egy szálon futó, csattanóra vagy nyugvópontra érkező kisepikai műfaj. Nagyon szeretem. De alig lehet azonosulni ezekkel a szövegekkel: kiköltözés a koliból, utazás haza, apa vár az állomáson, irigylendő kortárs csajok a Balatonon – az utaztatás tetszik, de a nyavalygás nem (Nagy Ildikó Noémi: Önkontroll); eszmefuttatás sztori nélkül (Bencsik Orsolya: Pornó); tudatosan zavaros történet (Falussy Móric: Állatmese; Magyar-Nagy Mariann: Szétcsúszva és összerakva); alig motivált testvérszerelem (Sulyok Rozi: Persephoneia); a téma jó lenne, az idegenben élés, de a történet szétfolyik (Molnár T. Eszter: Present, perfect); látogatás egy magányos öregnél, aki mesél, de nem áll össze (Majoros Nóra: Megállók). Egy kicsit jobb sztorik, de nincsenek kellően megírva: fater a nőkről (Kalapos Éva Veronika: Mátó), elvált apával és barátnőjével a nudista strandon, „himbilimbis” faszik között (Gáspár-Singer Anna: Strand); „defektes” fiatalokkal ugyancsak a strandon (Mán-Várhegyi Réka: Viszlát, kamaszkor!); még ez a legjobb: xboxozás gazdagéknál, ahol anya takarít, tapintható társadalmi feszültség (Garaczi Zoltán: Ami megérthetetlen).
A szerkesztők érezték, hogy ez kevés lesz, ezért ismert szerzőket is felkértek, hogy ez mennyire jött be, ítéljék meg mások. Az én ranglistámon ők tényleg jobbak (ha ismertek, ha nem): 1. helyen: tapintható feszültség, kegyetlen játszma egy vasúti fülkében (Potozky László: Próbababa), egy számomra nagyon átélhető, szerethető írás – hogy az igazságtalansággal szemben is erőt valakinek a szeretete (Béres Tamás: Apám illata), közel áll hozzám az abszurd, mert az életünk is az: hogy bújócskázás közben valaki kiesik a jelenből (Acsai Roland: Aki bújt…), hogy emlékeink, akár egy kordbársony gatya milyen tragikus emléket (abortusz) hív elő (Krusovszky Dénes: A fiúk országa), vagy éppen egy jellemző ruhadarab egybekapcsol két történtet, az anya hapsijáról és az öngyilkosságról (Véssey Miklós: Nyakkendő – ajjaj, én sem tudok nyakkendőt kötni!), vagy egy szeretett tárgy iskolai lopásáról (Dragomán György, Zsilett).
Elöljáróban utaltam az érthetetlenné váló nyelvre (jó, én mégtalán értem, de nem biztos, hogy sokaknak és a jövőnek érthető): tescós zacskó, esemény a Facebookon, csatlakoztam a wifihez, discman, xbox, plazmatévé, játékkonzol, playmate, Skype, eurokrém (tényleg nem tudom, hogy mi az), technóra veret, főzi a csajt (nem fűzi?), bejelölte Linát a fészen, beszáll a wowozásba (ezt sem értem), szkájp, cukiságvideó, csekkol, Patrik negatív, fészbukprofil, offol, kristály-herbál kombináció, MDMA-t (?) nyújtott felé, chat, de később csetel, twerkel, Weetabix, leggings, Xanaxl, jet-sky, spongyabobos fürdőlepedőn, kézműves süti.
És alig találok valami nyelvi csodát. Talán ezt: öregszag; valami valahogy volt valaha; el ne tökítsen; pocol egész nap, volt egy úr, lakhelye Tajvan, tudta, hogy a fején vaj van… (Nem lehetett könnyű dolguk, de: válogatta: Dávid Ádám és Gaborják Ádám, Móra-JAK, 2016. 160 old.)
Itt hozzászólhat!
