Mocskos

Egy éve hallom, hogy egyes koncerteken zúg a „mocskos…” (macskás fadísz). A focimeccseken olykor hallható (volt) hasonló gyalázkodás sokakat eltávolított a meccseken való részvételtől. De arra nem volt példa, hogy maguk a focisták szólították volna föl a közönséget a mocskolódásra. Most maguk a „művészek” hergelik a tömeget. A politikai csipkelődés, a közös közéleti kérdésekre való felhívás persze része lehet egy produkciónak. A mocskolódás nem. Persze nem csoda, ha – beszédmódjukból, stílusukból következően – olykor nem túl intelligens személyek állnak a színpadokon. Értik a modern zene ritmusát, rímeket gyártanak, posztmodern hadovát (jelentésnélküliséget), a ritmus magával ragadja a közönséget. De hol vannak ők a művészettől, hallottak-e az írástudók felelősségéről? Akinek valamiben tehetsége van, kapott-e felelősségérzetet is hozzá? A színpadról buzdított mocskolódás – verbális agresszió. Emlékezhetünk arra, hogy kiket kezdtek el egyre harsányabban mocskosnak nevezni. A végén pedig ott voltak a gázkamrák.

Király Jenő A film szimbolikája sorozatát (8 könyv) olvasom. Egykori tanárom, a legkiválóbb magyar filmesztéta utolsó évtizedében elkomorult a filmekben felbukkanó iszonyat, az ember elembertelenedése és pusztulásba rohanása láttán:

• „A megoldandó létfeladat víziója sehol sem olyan nagy és világos, mint az összeomlásban, megoldatlanságban, közvetíthetetlen idegenségben. A természetben otthontalan társadalomépítő a társadalomban is otthontalanná válik: e kettős elidegenedést a felfedező, az alkotó, a művész éli ki. A neokapitalizmus kövér mosolyú, címlapokon tündöklő kulturális sztárjai, vezérőrnagyi magabiztossággal ágáló írói, festői és tudósai a régi értelemben nem művészek, csak szellemi lakberendezők.” (I/1: 385)

A művészek hallgatnak. A szellemi lakberendezők ágálnak, harsognak, hergelnek.

Strandfesztivál, Zamárdi, 2025

Tegnap sétáltam a Zamárdiban, a Strandfesztiválra gyülekező tarka tömegben. Vidámak, bohókásak voltak a karszalagos fiatalok, hosszú sorokban vonultak a part menti utakon. A parton egész nyáron ott van egy könyvsátor, tele értékes, olcsó könyvvel. Itt egy sör áráért három-négy könyvet lehet venni. Mindig benézek oda. Láttam ott is fiatalokat, egyiken sem volt rajta a fesztivál karszalagja.