Végülis olykor engem is beengednek az Akadémiára. Ha például a Szerb Matica és a Szerb Intézet hív meg, hogy a Letopis 200 éves folyóiratuk kapcsán beszéljek a 150 éves Magyar Nyelvőrről. No meg az adai származású Szarvas Gáborról. Középiskolások is jöttek, előadásomat fülhallgatóból szerbül hallgatták, ezek szerint nem tudtak magyarul. (Én meg a szerb előadásoknál hallgattam a tolmácsolást.) A szokásos módon könnyedén idéztem föl a Nyelvőr születését, hányattatását, a Letopisszal kapcsolatba hozható párhuzamokat – eljutva a jövőig, amikor remélhetőleg még mindkét lap élni fog, és a mai középiskolások lesznek az előadók, és belszőve Várady Tibor professzort, aki éppen most kapta meg a legnagyobb szerb tudományos kitüntetést. A szerb kollégák – köztük egy miniszter – szerint a Letopis Európa legrégebbi lapja lehet, a Nyelvőr pedig Magyarországé. Egy doktoranduszom fényképezett, este ezzel küldte el a képeket: „Tanár úr, kedves Géza! A szerbek el voltak ragadtatva az előadásodtól!Gratula! Fantasztikus voltál! Milán.” Hát, legalább a szerbek. Hívtak ebédre is, de mennem kellett tovább, azért még benézem utoljára étterembe, ahol éveken át találkozott a Szarvas Gábor asztaltársaság, ma már mindenki másfelé jár, többen a fellegek fölött.
