Talán a legszebb darab a szerelemről, a képzelt, remélt, megélt?, percnyi boldogságról… népmesei köntösben – és most teljesen újrahangszerelve – Szarka Tamás zenéjével: nemcsak betétdalokkal, hanem összekötő zenével, s mind a betétdalok, mind az összekötőszöveg Vörösmartyé, állítólag csak kis kiigazítással, sokszor rappelve: így akár daljátéknak is tekinthető. A történet áthelyezve a mába: mai városi közeg, egy diák szobája, számítógép, ahol megnyílik a mesejáték (szívem szerint ennek nevezném); és persze a rendezés teljesen „költői”, azaz „minden egyben”, ismétlések, kiszólások, elöl-hátul-közönség közt jelenetek, emelés-süllyesztés, színek, füst, óriási háttérkép vibráló képekkel; megidézett korábbi Csongor-előadásokkal (színészekkel), hatalmas kavalkád, és az egész mosolygósra hangolva – amit a fülbemászó zene úgy segít, hogy még most is dúdolgatom (igaz, nagyon kedvelem a Ghymest, Szarka Tamás egy külön kis széken és kabátban ott is ült, talán izgult, vagy készült valahova, nem tudom). Nagyszerű gondolat (megjelenik az egyik kivetítésben is), hogy a mű címe voltaképpen: Tünde és Csongor is lehetne. A darab fontos részlete a „hármas út” mindenkinek ad gondolkodnivalót. A pörgő jelenetek közt fenséges, kiemelt képben az Éj, és a híres monológ – melynél tömörebben az emberi létet, a világot aligha ragadta meg bárki is (hangsúlyozzuk, hogy Vörösmarty filozófus és költő zseni, mondatai zengenek):
Az ember feljő, lelke fényfolyam,
A nagy mindenség benne tűkrözik.
Megmondhatatlan kéjjel föltekint,
Merőn megbámúl földet és eget;
De ifjusága gyorsan elmulik,
Erőtlen aggott egy-két nyár után,
S már nincs, mint nem volt, mint a légy fia.
Kiirthatatlan vággyal, amig él,
Túr és tünődik, tudni, tenni tör;
Halandó kézzel halhatatlanúl
Vél munkálkodni, és mikor kidőlt is,
Még a hiúság műve van porán,
Még kőhegyek ragyognak sírjain,
Ezer jelekkel tarkán s fényesen
Az ész az erőnek rakván oszlopot.
De hol lesz a kő, jel, s az oszlopok,
Ha nem lesz föld, s a tenger eltünik.
Fáradtan ösvényikből a napok
Egymásba hullva, összeomlanak;
A Mind enyész, és végső romjain
A szép világ borongva hamvad el;
És hol kezdve volt, ott vége lesz:
Sötét és semmi lesznek: én leszek,
Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj.
Sok új, nagy jövő előtt álló fiatalt láttunk főszerepben (pl. Csongor – Juhász Péter; kiemelkedő komikus Balga szerepében: Séra Dániel; de ott van még Kurrah-Berreh-Duzzog, akik egyszersmint a Kalmár-Fejedelem-Tudós szerepét is viszik: Krauter Dávid, Jakab K. Tamás, Winkler Tamás Ábel; az Éj – Tabajdi Anna és Tünde – Battai Lili Lujza páros éneke). (R. Vidnyánszky Attila, bemutató ma)
És van egy olyan szerep is, hogy Rókalány (Noé Zoé), és ahogy kilépünk 22 óra után a Nemzeti ajtaján, lám ott egy szelid róka, lefényképezem, mert ezt úgysem hiszi el senki, ezt most odatették, álmodom, avagy már a róka is nagyvárosi állat lett?
Itt hozzászólhat!
