Ma a Bolyai Műhelyben ezt a 2017-ben készült svájci filmet néztük meg. A nők választójogáról volt szó, arról, hogy Európában talán legkésőbb, 1971-ben lett a nőknek választójoga, s hogy az ezért való küzdelem miként jelenik meg egy kis svájci faluban. A történet a hagyományos rendből indul (anya otthon a családdal, apa dolgozik, teljes a harmónia), de az anya egyszercsak munkába szeretne állni, az ismerős lánya pedig beleszeret egy fiúba, de a falu a szájára veszi, amit az apa nem bír elviselni, ezért a lány elszökik, a rendőrség elfogja, majd az apa jóváhagyásával javítóintézetbe kerül… Tényleges problémák abból a korból, amikor a hagyományos család, családi szerepek fölbomlása elindult. Hosszú időszak volt, szinte a teljes 20. század, sok család átment ezen a konfliktusos helyzeten. A filmbeli asszonyok a népszavazás előtti hónapban ébredeznek, állnak össze, gyűlést rendeznek, majd a férfiak ellenállása miatt sztrájkolnak. Van család, amely fölbomlik, a főszereplő válságon megy át, de végül a család megmenekül (sőt férjével együtt fölfedezik a közös orgazmust). – Egy egyszerű és világos történet arról a nehéz átmenetről, amely a hagyományos és a modern társadalom közöttiségét jellemzi, és csak az nevessen rajta, aki úgy gondolja, hogy ebben a maradi férfiak a bűnösök. Az átmenet fájdalmakon, konfliktusokon és tragédiákon keresztül történik, és tekintse magát szerencsésnek, aki jól jön ki belőle. Az eredeti német cím szerintem ütősebb: hiszen a filmben is utalnak az ősi (isteni) rendre, ha volt egyáltalán, de legalább egyesek kicsit hittek benne, és ragaszkodni akartak (akarnak?) a hagyományos családmodellhez. Érdekes még a filmben a svájci német dialektus (schwitzerdütsch), amit még a németül tudók is csak nehezen értenek. (R. Petra Biondina Volpe.)
Itt hozzászólhat!
