Hunyadi

Az év nagy filmélménye volt a tízrészes Hunyadi. Gyermeki öröm a múltba visszamerengni. Jókain nevelkedett elvárásainknak tökéletesen megfelel. Történelmi tanulmányainkat fölelevenítő, és kiegészítésre sarkalló, cselekményes, fordulatos film – remek filmi eszközökkel, helyszínekkel, hangulatokkal; nem sztárszereplőkkel, ami még inkább az eseményekre, konfliktusokra való odafigyelést erősítette. Azért Zsigmond király szerepében kiemelném Gálfy Lászlót; a főszereplőt, Hunyadit (Kádár L. Gellértet) kellene persze, aki mint jelenség teljesen rendben van, de valahogy számomra nem tudja eszményíteni Hunyadit (lehet, hogy az én hibám). A történetmesélők, forgatókönyvírók (Bán Mór regénye nyomán) remek érzékkel mutatják az emberi viselkedést: szerelmet, hűséget, kitartást, kicsinyes intrikát; és persze a véletlen fordulatokat, amelyek nem engedik lankadni a figyelmet. Különösen jónak tartottam a romantikus regényekre és sorozatokra jellemző gyors váltásokat, a nyelvi sokszínűséget. Idén ez már a második nagyon jól sikerült magyar történelmi filmsorozat (a Tündérkert mellett), amely valószínűleg sokakat csábít történelmi filmek nézésére, történelmi regények olvasására. (Hunyadi / Rise of the Raven, magyar történelmi sorozat, 2024.)