Olvasom, de magamtól is tudom: az olvasásnak mágikus hatása van. Persze nem egy jogi szöveg, hanem szépirodalmi vagy jól megírt ismeretterjesztő szöveg olvasásának. Ha éjjel valamiért fölriadok, s rögtön nem tudok visszaaludni, előveszek egy könyvet. Fél-egy óra olvasás után ismét jól alszom.
Ma volt egy szabad órám, bementem egy Libribe. Egyedül voltam, meg az eladók, akik hangosan tárgyalták magánügyeiket (zavartak). De mindegy. Bejött egy nő, végig hangosan telefonált, birizgált néhány könyvet, majd öt perc után kiment.
Nagyon nem döbbenek meg a könyvek árain: ma már 5000-ról indulnak, de éppen Nádasdy legújabb könyve 9000, Nádasé pedig 12.000. Az előbbit megveszem, a másikat egyelőre nem. Pedig most lenne időm olvasni. Nézem a tudományos könyveket. A HUN-REN indított egy hasznos tudományos ismeretterjesztő sorozatot. Parányi, egyszerű könyvek, remek témákkal. A kötetek ára: 5000 Ft. Pedig ha valamikor, akkor most nagyon kellene támogatni a tudományos ismeretterjesztést. Pedig a HUN-REN mintha állami intézmény lenne. Nem látom, de valószínűleg ők sem látják az olvasókat.
Az 1970-es 1980-as években volt egy pompás tudományos ismeretterjesztő sorozat: Gyorsuló idő. Egyetemistaként sokat megvettem belőle, ma is megvannak. Az áruk akkor 7,50 és 15 forint között volt. Két-három kiló kenyér, egy vagy két korsó sör ára. Hol kapunk ma könyvet 1000 vagy 2000 forintért? És az Olcsó könyvtár sorozatot nem is mondom, amelynek kötetei 3–4 forintba kerültek, ma is van egy csomó, rengeteget újraolvasok közülük. Nyilván akkor sem hoztak hasznot, de valamiért fontos volt, hogy legyenek olcsó, mindenkihez könnyen eljutó könyvek.
Véletlenül sem akarok demagóg lenni. Ma, amikor már alig olvasnak az emberek, minden módon – például értékes olcsó könyvekkel – is támogatni kellene az olvasást. Ugye ezt nevezik (neveznék) művelődéspolitikának?
Itt hozzászólhat!
