Az 1999-es kiadást olvasom, ekkor még trilógia (Virágos Katona, Rózsaméz, Ez a nap a miénk), de később tetralógiává bővült. Egy bácskai falu (Szenttamás), két család (Rojtos Gallai és Gion) története, egyúttal a bácskai magyarság vergődése a 20. század elejétől 1946-ig. I. Virágos Katona: A német Krebs család megérkezik Szenttamásra (1898) – történelem az első világháború végéig. Rojtos Gallai István a Kálvárián tölti idejét, citerázik (végigciterázza az évszázadot), elgondolkodtatja a Virágos Katona naiv festménye; barátsága Csoszogó Török Ádámmal. Két élet: Az idealista, édes beszédű citerás (művész), aki egy véletlen folytán életben marad, és a realitások között élő, hajlíthatatlan, ügyeskedő, mindig börtönbe kerülő, végül bátran a halált választó örök ellenzéki. A Virágos Katona titka – a történelemből kimaradás, a túlélés:
- A Virágos Katonának az arca más, mint a többieké… a Virágos Katona nem szenved. Mindenki más szenved: a Megváltó…, Simon…, a hóhér és az egész népesség mind, mint szenved, mindegyiknek látszik az arcáról, hogy boldogtalan. Az egyetlen boldog ember a Virágos Katona… a Virágos Katona mindent rosszul csinál… ügyetlen… nem hülye, csak egyszerűen boldog… 26-27
- „el kell menni onnan, ahol a ronda dolgok történnek, ki kell lépni abból a képből, ahol a Megváltót korbácsolják” 83
- „A Virágos Katona elment onnan is, ahol a Megváltót kínozták, és elment a Kálváriáról is.” 167
Szenttamási képek (BG, 2011)
II. Rózsaméz. Az első világháború végétől 1941-ig, a magyarok megérkezéséig. III. Ez a nap a miénk: magyar világ, bukovinai csángók, majd a szerb partizánok megérkezése, hatalomvisszavétel, megtorlás.
A fő kérdés, hogy a gyorsan változó, kiszámíthatatlan történelmi viharokban hogy lehet élni, mi a boldogság?
- „A két latornak is citeráztam. Az emberek magukra hagyták Krisztust meg a latrokat ott, a keresztre feszítve. Felmentem hát hozzájuk én, és citeráztam nekik. Biztosan hálásak voltak nekem, hogy éjjel-nappal ott ülök a lábuknál és citerázok. Azt hihették, hogy rengeteg ember van körülöttük, mint húsvétkor… azt hihették, hogy mindig húsvét van és feltámadás” 291
- „Ritkán voltál boldog. Én mindig azt ígértem neked, hogy gazdagok leszünk, és mindig szegények voltunk… – Mindig gazdagok voltunk, és én mindig boldog voltam… Te mindig bizakodtál, és az olyan volt, mintha gazdagok lettünk volna…” 349
- „Sokat nevettünk és táncoltunk. Rengeteg szép napot éltünk le együtt, sokat ünnepeltünk, és boldogok voltunk. Nekünk igazán jó életünk volt” 417
Kevés a megnyugtató üzenet:
- „A halálra rémisztett, gyáva magyarok maradhatnak, mert a gyáva emberek sokat dolgoznak, és minden hatalom szereti a dolgos embereket” 614
- „Nehéz tisztának maradni ebben a piszkos életben” 620
- „Maradnak a görbe lábú, édes beszédű citerások…”
- „Lehet, hogy a pokol nem is olyan rossz hely… Ott sohasem fáznak az embere… Összetalálkoznak a régi barátok és ismerősök… Megígérte, hogy megvár a pokolban az első tüzes kemencénél, addig azonban hiányozni fog” 645
- „Az új eszméken még érződik a hullaszag” 663
- „Együtt kell élnünk, ha élni akarunk” 665
(Latroknak is játszott. Osiris, Bp., 1999. 672 old.)
Itt hozzászólhat!
