1850 újjászerveződik a Nemzeti Színház, nincs pénz, nincsenek zenészek, Erkel a nemzeti opera megteremtésén fáradozik, Egressy Béni, Szigligeti Ede támogatják, szerződtetik a francia operaénekest, La Grange-t, akit – bár távolról indulnak – elbűvöl Erkel egyénisége és a Nemzeti légkörében pillanatok alatt magyarrá válik, akárcsak Jókai Ankerschmidtje (Az új földesúr). Megkapó jelenet, amikor a magyarok Haynay rémtetteit mesélik, a francia énekesnő csak annyit mond, ezek a múlt árnyai – a magyarok egy emberként állnak ellent: de ezek az árnyak a mi apáink, testvéreink… Szövődhetne szerelem, Erkel külföldre is mehetne, mint Liszt, de otthon a feleség, Adél és hat gyerek várja… Karrier és hűség, hazaszeretet; miközben Haynau árnya is felbukkan, akit éppen most ment fel a császár. (Haynau Szatmárban vett magának földet… halálát rémtörténet övezi.) Fölemelő darab a hűségről, kitartásról, a zseniális művész vívódásáról. Kiss József drámája saját rendezésében, pontos dramaturgiával (Orosz-Bogdán Noémi, Pálfi Zsófia), nagyszerű ötlet az élő zenekar és operarészlet (Széles Flóra), valamint nagyon hiteles Erkel szerepében Jánosi Dávid. (Új Színház, ma.)
Itt hozzászólhat!
márc
29
