Kultúra és nyelv egymásra utaltsága állandó témája a három éve futó anyanyelvi piknik sorozatnak, mely 2026. június 26—27-én első alkalommal szerepelt Ausztriában; a páratlanul szép városban, korábbi kulturális fővárosban, Grácban. Egy film, egy előadás és egy nyelvi játék: kétnapos anyanyelvi piknik a Magyar Egyetemisták és Öregdiákok Klubjának (MEÖK) meghívására a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának (MNYKNT) és a Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodának (Manyszi) szervezésében. A megjelenteket Csicsely Tamás, az MNYKNT alelnöke köszöntötte, és megköszönte a Nemzeti Filmintézet, valamint a bécsi Collégium Hungaricumnak a filmvetítéshez nyújtott támogatását. A filmklubban Bernáth Szilárd Larry című filmjét nézte meg a közönség, majd vezetésemmel beszélgettünk a filmről. A fő kérdés a reménytelenség és a remény élethelyzete volt. Egyesek a filmben felbukkanó borsodi világot a teljes reménytelenség állapotának tartották, igaz, kevesebben úgy gondolták, hogy van pislákoló remény: részben a zárókép a Larry-graffitivel, részben a tehetségkutatón elért valamelyes sikerrel, részben a helyi neoprotestáns gyülekezet… A filmet magyar felirattal néztük meg, a gráciak megjegyezték, hogy felirat nélkül már nem értették volna a szereplők végletekig egyszerűsödött beszédmódját. Másnap a nagy kultúrák (Indus-völgyi, egyiptomi, mükénei, maja-azték, inka, óceániai, római) összeomlásáról, ezek vélhető azonos mintázatairól beszéltem, összekapcsolva a kulturális összeomlást a nyelvek keletkezésével, felfutásával és visszaszorulásával. A két nehéz témát Széplaki Erzsébet (Csöpi) anyanyelvi játéka oldotta fel: öt csapatban játszottak a jelenlévő kicsik és nagyok – nyelvtörők, metaforikus összetett szavak, szólások kerültek terítékre. A játékot követően még többen visszatértek a Larryre: hasonló élethelyzetekre utaltak; voltak, akik erről a vidékről származtak el. Az „összeomlás” kapcsán pedig azt vetették föl, hogy vajon a Földön most nem zajlanak-e hasonló események.
