Micsoda örök emberi és nyelvi kincsesbánya! Tánczos Vilmos néprajzkutató édesapjának (alcím: Egy csíki székely ember nyelve és világképe). Három részből áll. Az esszék irodalmi igényű írások a „szénacsinálásról”, a vetésről, a tehenekről és a tehénfogatról (amit utóbb a rendőrök már leparancsoltak az utakról), s egy apró népi filozófiai szösszenet: az ők csillagaik zárják le a csíkszenkirályi szemhatárt, s ha nem lesznek, örökre lyukas marad az ég… A második rész: Világkép – narratívákban. Olyan csodálatos megfogalmazások, melyekben sűrítve ott van az ősi magyar mitológia: valamikor még a kövek is lágyak voltak, de leginkább történetek a a mindent fölfordító 20. századból. A Csíki parainézis pedig élettanácsok gyűjteménye: Az üdő hallgat, meg nem köszön senki semmit, nincs olyan titok, ami ki nem derül, a legyet is könnyebb mézzel megfogni (érdekes, a minap Somogyban is följegyeztem), van olyan, hogy valakinek a lófaszt a hátába vágják, az mégis örökké a seggibe szökik, nem vagyok kíváncsi a más boldogságára, tele van a világ velünk (székelyekkel), pedig egy se halt volna meg étlen itthon se, a szülőföld az nagy dolog: a haza ott van örökké, ahol az ember megszületik, milyen néma lenne a világ, ha madarak nem lennének benne, lehet akármekkora a tudomány, de a természet úgyes hatalmasabb, az emberiség elfelejti, hogy amióta megvan, mostanáig az állatokkal élt, mindenkinek megvan mindene, mégsem boldog senki, ma mindenki csak magának él, minél nagyobb a támogatás, annál nagyobb a magány, ettől a nagy okosságtól olyan bangó forma lett a világ, akkor nem volt annyi beteg ember, mint most, a mozgás akkor mindenkinek megvót, s a táplálkozás es egészségesebb volt, azt mondják, ha a baj jő, fogadni kell, az ember a tudásával soha nem tudja felülmúlni a titkot, hogy megfejtse… (hogy miért van a földön), Ádám apánk nyelve velünk, az öregekkel sírba száll. És 730 állandósult szókapcsolat, egy csíki székely ember (a néprajzkutató-író édesapja) beszédéből. Lenyűgöző, a nyelvészetet (!) megszégyenítő gyűjtemény, közlés, melynek irodalmi része vetekszik Tamási Áron vagy Sütő András munkásságával. (Bookart, Csíkszereda, 2008. 350 old.)
