aug
22
Gyűjtöm azokat a történeteket, amelyek az anyanyelv elsajátításáról vagy elfelejtéséről szólnak. Kiemelkedő jelentőségűek azok, amelyek az anyanyelv (első nyelv) mély beépülésére utalnak. Várady Tibor professzor küldte:
Ma felhívott Münchenből egy volt osztálytársam. Mondja, hogy valami nagyon érdekes történt Grolshammer Bélával. A Grolshammer család ügyeiről írtam a Zoknik a csilláron, életek hajszálon dokumentumpróza kötetemben. Amikor a németek kivonultak és Tito bevonult Becskerekre, elkobzásra került minden német vagyon. Apámnak sikerült bebizonyítani, hogy nem németek, hanem magyarok. Valóban magyarok voltak, egyértelműen magyar volt a család anyanyelve. Így nem érte őket teljes elkobzás. (Valamennyi igen, mint minden más polgárt, akinek több vagyona volt, mint amit a kommunizmus racionálisnak tartott.) Aztán az ötvenes évek végén mégis Németországba költözött a Grolshammer család. Béla most 90 éves. Valamilyen agyrázkódás érte, néhány hétig nem volt képes semmilyen kommunikációra. Tegnap óta ismét lehet vele beszélni – de csak magyarul! Majdnem 70 évi németországi tartózkodás után már nem ért németül. Csak magyarul.
(Akinek van hasonló nyelvi története, kérem, küldje el nekem – akár itt, hozzászólásként.)
