centre

Szeretem az írószobákat (Bertha Bulcsu), de ez a film – bár Gombosszegen készült – keveset mutat meg Nádas Péter személyes világáról. Lauri Anderson csodás dallamai alatt inkább egy természetfilmet látunk, egy rendezett kertet, és egy ember nélküli szobát, félig üres teáscsészével. Egy „tarrbélásan” távolodó embert, s csak a legvégén Nádas arcát. A film (egy beszélgetésből kivágott) filozofikus idézetekből áll:

  • Az öregek, ha összejöttek, halkan beszéltek, valakit nem akartak megsérteni.
  • A 60-as évek végén tudtam, hogy nincs visszaút. Lebomlási folyamt,
  • Mindig az értelmesek mentek el, a hülyék maradtak.
  • A demokrácia hozza létre a diktatúrát, a kapitalizmos korlátozza a demokráciát.
  • Antropológiai probléma, amivel egyetlen hatalom sem tud semmit kezdeni: az ember megvan-e a plusz nyeresége nélkül? Antropológiai jellemzőnk a felejtés, a tragédiákat el kell felejteni, azután jöhet az emlékezés.
  • A kultúra, irodalom ellentétes a birodalmak logikájával. A tudomány: mértéktelen.
  • Európa vigasztalja magát a magas művészettel, a másik oldalon viszont ott van a kolonializáció, népirtás…
  • A másik ritmusérzéke fontos; szaga, illata, beszédmódja, hallgatása…
  • A művészet nem viszi előre a világot.
  • A tárgy: béklyó – elajándékozom.
  • Az öngyilkosság sokszor foglalkoztat, de nyomtalanul kellene eltűnni.
  • A félelemnek van, a szorongásnak nincs tárgya.
  • Nincs olyan, hogy valami megírható. Egy változat, egy megközelítés, egy kísérlet, egy vázlat van. Lust zu fabulieren (Th. Mann)
  • Együtt futni az őzekkel, ha csak egy pillanatig is.
  • Egyébként pedig: az ember sárkányfog-vetemény…

Pedig nagyon érdekes az is, amikor valaki töpreng, ahogy kiváltódnak a gondolatai. Ahogy néz, ahogy gesztikulál. Ahogy a mindennapjairól, az írói létről beszél. Emlékszünk ugye Nagy László utolsó interjújára? Persze lehet, hogy Nádas Péter nem akarta. Szemérmes volt. És a kivágott gondolatokból az világlik ki, hogy boldogtalan. Pedig nagyon sokan szerették.

(R. Kárpáti György Mór, koncepció: Orsós László Jakab, zene: Lauri Anderson – nagy ötlet)

A képet a 2017. évi könyvfesztiválon készítettem.