Tudománymímelés

Talán Alan Sokalnál olvastam, aki fizikusként egy kamucikkel lerántotta a leplet a természettudományos és más ködös fogalmakkal zsonglőrködő társadalomkutatókon, hogy a tudomány mímelhető. Van persze okos mímelés is: nem szégyen utánozni mestereinket, persze az igazi tudós túl is lép rajtuk, és az előd nem sértődik meg. Ritka az ilyen nálunk. Miközben az akadémikus tudósréteg egyre jobban körülbástyázza magát rangokkal, pályázatokkal, szervezetekkel, s mások is rájöttek, hogy a tudomány sokszor csak biznisz, kivirágzott a kvázi-tudomány, nem csak nálunk. Hetente kapok levelet, hogy „minden szakterületre kiterjedő tudományos folyóirat” kér tőlem cikket; meg hogy közölnék egy régi, fantasztikus tanulmányomat, persze fizessek érte. „Ragadozó” folyóiratoknak is nevezik ezeket a sehol nem jegyzett, senki által nem ismert lapokat. Nálunk nem jellemzően, de nagyvilágban igenis jellemzően vannak kvázi-egyetemek, kvázi doktori iskolákkal, kvázi doktori fokozatokkal. Mindig elcsodálkozom, amikor egy-egy híressé váló kortársamról kiderül, hogy doktori fokozatát noname amerikai egyetemen szerezte, azután kinyomozzák, hogy nem is létezik ilyen egyetem. Miért nem lehet egy magyarországi doktori iskolát elvégezni? Az álpublikációk mellett sorozatban futnak az álkonferenciák, ezeken bárki előadhat tücsköt-bogarat. Rendszerint már a felhívásból látszik, hogy komolytalan az egész, mert az orvostudománytól az atomfizikáig bármilyen témában elő lehet adni. Az akadémiai tudományok bezárkózásával egyre inkább nő a kvázi tudományosság aránya.