Tankönyvszerző barátnőm és férje meghívtak az aggteleki-hegységi faluban található házukba: ha arra járok, mindenképpen menjek be, csodás régi ház, vendégszoba, a verandán ülve hallgathatjuk a szarvasbőgést. Délután kenyérlángost sütnek a világcsodának számító, egyszerre kemence, tűzhely, füstölő és grillező, azaz négyfunkciós egykéményes kerti tűzhelyükben, este lesz kenyérsütés, meg húsleves, meg kacsa, meg disznó is. Nagy szeretettel fogadtak, volt minden. Sétáltunk is a faluban. Rákérdeztem, tudják-e, hogy itt született Király István. Nem tudták. Engem még tanított, sőt igen kedvelt, mert külön is behívott, és faggatott arról, hogy miként vélekednek a mai (1983) fiatalok a világról, mondjuk éppen Trianonról. Azt hiszem, igazán érdekelte. Óvatosan feleltem neki. (Király István 1921. július 15-én született a lexikon szerint. Eszerint idén meg kellene emlékezni róla.)
Sétáltunk a faluban tovább, és megtudtam, hogy nem lesz ám itt kakasszó reggel. A faluban alig van csirke és kakas, tehén és disznó sincs. A földet sem művelik, a legtöbben a kiskertet sem. A földek nagy része idegenek birtokában van, akik fölveszik az állami támogatást azért, hogy ugaron tartsák azt. Általános vélemény: „A Tescóban olcsóbb”. És mit csinálnak? Kérdeztem naivul. Nézik a tévét és várják a segélyosztást. Azután folytatták. Ez itt a bolt. Nehogy azt gondold, hogy 6-kor nyit, ez csak fél 8-kor. Azelőtt senki nem kel fel a faluban. És így tovább: 1000 forintos órabért ígértek a kert rendbetételéért a helyi munkanélküli férfiaknak, de nem jöttek. Négy meggyfa termését kínálták: szedjék le, a fele az övék, senki nem jött. Jászberényből hozattak kőműveseket, akik reggel 6-kor kezdték a munkát. A faluban megszólták őket: ki az a marha, aki reggel 6-kor kezd munkához? Közben egy autó hajt el mellettünk, hangszórón hirdeti, hogy megérkezett a friss zöldség. A faluba. Tréfásan érdeklődtem, virág is kapható? Persze, virág is kapható. Megkérdeztem vendéglátóimat, mire lenne leginkább szükség a faluban? Munkára, felelték, szociális üzemekre, ahová az emberek elmehetnek dolgozni. Azután zárásul még elmondták: nemrégiben egy edelényi varroda nyílt, négyszer jöttek el a faluba munkaerőt toborozni, de nem ment senki. „Majd fogunk buszozni hajnalban Edelénybe.”
Azt mondták, hogy a rendszerváltás egy-két év, a gazdasági rendszerváltás egy-két évtized, a kulturális-szellemi rendszerváltás legalább egy emberöltő. Igen, legalább egy emberöltő. Csak azt nem gondoltuk, hogy visszafelé.
Életemben először tegnap éjjel hallottam szarvasbőgést. Majd lefeküdtem, a faluban tényleg csend volt, reggel nem szólt a kakas, csak a fejem fájt egy kicsit. Nem tudom, hogy a pálinkától, a bortól-e, avagy a szomorúságtól.
Itt hozzászólhat!
