Ma így néz ki a budai épület, ahonnan 1989. szeptember 11-én a DUE, a Diákújságírók Országos Egyesülete indult. Péntekenként délután itt találkoztunk, beszélgettünk, vendégeket hívtunk, találkozókat szerveztünk, itt fogalmaztuk a DUE alapszabályát. Volt ott egy kis büfé, ahol virslit lehetett kapni, s lecsúszott mellé egy-egy sör is. Még évekkel azután is ez volt a DUE címe, amikor pedig a Ménesi útra, majd a Kőbányai útra, végül pedig az Örs vezér térre költöztünk. A DUE idén 35 éves lesz; el se hiszem. A rendszerváltáskor indult társadalmi szervezeteknek jó része eltűnt, a mi kis (nagy) egyesületünk azonban fennmaradt. Egy dolog változatlan: 1982 óta (egy kovid-nyarat leszámítva) minden évben megrendezzük az országos sajtótáborunkat. Ahogy mondani szoktam, ma már a tanítványaim tanítványainak tanítványai vezetik a tábort. Jó szívvel emlékezem a pénteki klubnapokra. Ahogy jöttek az új technikák, ahogy egyre több lett a program, egyre kevesebb lett mindenkinek az ideje, a személyes találkozások iránti igény csökkent. Még sokat fogok mesélni a DUE-ről, ma azonban lefényképeztem a DUE szülőhelyét, a Bimbó utca 7. számú házat.
Még írni akartam valamit, amikor hívott F. István, gyermekkori barátom, hogy jönne, ha most jó lenne. Egy óra múlva már a ház előtt volt. Három órát beszélgettünk.
Amit pedig írni akartam, de majd megírom máskor: annyi mindent indítottam el életemben, s ezek közül a legtöbb ma is él. Vagy azért, mert önálló lábra állt, vagy azért, mert még mindig csinálom. És amit abbahagytam, amit elvettek tőlem, az szépen mind elsorvadt…
Itt hozzászólhat!
