Nem szeretem, ha viccelődnek a rendszerváltás szóval. A rendszerváltozás persze rendben. Az átmenet is talán. Meg a tetszettek volna forradalmat csinálni. Meg, hogy itt rendszerváltás van, nem lakosságcsere. A gatyaváltás, módszerváltás, gengszterváltás humor. A héten láttam Galambos Tamás Nagy Imre újratemetése című – tudatos naiv képét is. Az alkotóval is beszéltem. Van valami abban a kaméleonban. Ám, amit a héten a Parlament Café-nak nevezett helyen mondott régi barátom, mellbe vert: „Azt hiszem, hogy a békés rendszerváltásnak már több áldozata van, mintha háborús rendszerváltás lett volna…” Fájdalom volt a szavában, pedig sikeres pályát futott be, száz könyvet írt, most lett a tudomány doktora és nagypapa.
Én nem gondolom, hogy igaza lenne. Bár éppen aznap a Bosnyák téren a teológia előtt nyilvánosan, mindenki szeme láttára piszkított a járdára egy asszony. Én még ilyet nem láttam. A rossz sokkal inkább szembetűnő. De észre kell venni, hogy mennyi szép és jó van a világban (rendszerváltástól függetlenül). Barátom meghívott a kávéra. A Parlamenttől 200 méterre nem adtak számlát. Azért mégis van itt valami probléma…
Itt hozzászólhat!
