Az előadás végi tapsot megállítva a főszereplő, Ágens (művésznév) megkéri, ha valaki lenne itt kritikus, ne írja azt, hogy Médeia nem ölte meg a gyermekeit. A Pinceszínház Médeiája: oktatódarab. A klasszika filológus órát tart, bevezeti az előadást és a nézőket a görög mitológia útvesztőibe… De amikor valóban elkezdődik az előadás, akkor már csak apróságokat tesz hozzá. Hogy Euripidésznek abban a korban sikertelen darabja. De most ebben a pillanatban is öt magyar színház játssza. (Én a másodikat nézem.) A dráma nekem másodszor is ugyanaz: az elhagyott, megcsalt, megalázott nő forrongása, szenvedélye, féltékenysége, gyűlölete… És bosszúja. Bár a kiszólásoknak van ironikus hatása, azért a gyermekgyilkosságnál (ami lehet, hogy valódi, de lehet, hogy csak eljátszott, hogy Médeia ezzel gyötörje a férfit) az emberben összeszorul a levegő. Megtudjuk, hogy az egyetlen görög dráma, amely két szereplőre redukálva is előadható (Ágens és Makranczi Zalán), a hírnök beszámolója akár csukott szemmel is hallgatható (a színpad jobb szélén végig a dramaturg, beavató: Karsai György), a rendezés (Szenteczki Zita) ötletes és Ágens fájdalmas énekével megrázó. De, állítólag Médiea nem ölte meg a gyermekeit – elrejti őket egy templomban, és mások ölték meg őket. (Ma, Pinceszínház)
A másik Médeiáról itt írtam: http://www.balazsgeza.hu/?p=13957
Itt hozzászólhat!
