Minden percében mai tragédia: válás, szemrehányás, bosszú, és sajnos abban is mai, mert mai példák is vannak rá: bosszúból a saját gyerek megölése. Gyakorlatilag díszlet nélkül, pusztán beszédre alapozva. A figyelem egy percre sem kalandozik el, annyira drámai. Írnék többet az Euripidész-darabról, ám a főszereplő, Szűcs Nelli, annyira pontosan látja, hogy csak őt idézem:

“El kellene gondolkodnunk azon – mielőtt még elárulunk valakit egy olyan eskütétel után, amiben a másik fél hisz –, hogy mit hozunk ki ezzel a másikból…

Ez nem csupán egy férfi és nő közötti dráma, mert az túl egyszerű lenne. Ez az árulásról szól. Hogy már nincsenek isteneink, hogy nem elég egy kézfogás ahhoz, hogy tudjuk, a másik betartja az esküjét. Mindent át lehet hágni, nincs semmi, ami szent. Ez megtörténhet akár egy munkahelyen is. Nagyon egyszerű lenne egy veszekedős darabot csinálni, egy újfajta makrancos hölgyet – nem, ez annál súlyosabb. És előjön a kérdés, hogy lehet-e, kell-e élni egy olyan világban, ahol elárulnak, ahol becsapnak, és lehet-e ölni ebben az esetben. Ezek nagyon súlyos dolgok, és nem biztos, hogy tudsz rá válaszolni.” (Euripidész: Médeia. Nemzeti Színház, rendező: Eirik Stubo, ma)

Itt hozzászólhat!

Megosztás