Kicsi Sándor András könyve nem pusztán Gombocz Zoltán nyelvész életrajza, hanem szinte a teljes magyar nyelvtudomány története. Az első 65 oldal az életrajz és ezt követi 135 oldal apróbetűs jegyzet: nevek, életrajzok, fogalmak, nyelvtudományi iskolák. Azt hiszem, sok nyelvész elhasalna, ha kikérdeznék belőle.
Gombocz (idegesítette, ha a második o-t hosszúnak ejtették) széles áttekintőképességű, az egész nyelvtudományt ismerő, nemzetközileg és a magyar közéletben is ismert nyelvész volt. Egyetemi tanár, az Eötvös Collegium igazgatója – 1935. május 1-jén a bölcsészkar ülésén egy névsor felolvasása közben halt meg. (Szépe György mondta nekem, hogy van, aki mondat közben hal meg, ő szó közben fog…) Előadóterme mindig zsúfolva volt. Állva beszélt, minden szónokiasság nélkül, egyszerűen, mindig szabadon adott elő (ami nem volt akkoriban szokás). Ha valaki egy szó etimológiáját kérdezte tőle, visszakérdezett: Törökből vagy finnugorból parancsolja? Fölismeréseinek többsége a paradigmán kívüli világból eredt. Kortársai szerint: az irónia jellemezte, de legalább annyi részvét és szomorúság is volt benne, mint amennyi fölény és gúny… utolsó éveiben elfásultan, kiábrándultan, szinte csömörrel nézett tudományos feladataira, sőt egész életére… A Tudományt kevésnek tartotta az élettel szemben… Egyik szenvedélye a szó, a másik a zene (Kosztolányi), a legkedvesebb zeneszerzője Wagner, legkedvesebb írója Verne és Jókai. Kicsi Sándor ezzel zárja az életrajzot: Gombocz mindmáig a fausti elvet igazolja szememben, mely szerint a tudománynál az élet többet ér. (Kicsi Sándor András. Gombocz Zoltán. Életrajz és pályakép. ELTE Eötvös József Collegium, , 2006.)
Kiss Jenő többször írt róla, írásaiból egész Gombocz-legendárium áll össze. Például ilyesmi:
Varjas Béla, aki Eötvös collegista volt Gombocz igazgatósága idején, megcáfolta a Gomboczcal kapcsolatos rosszindulatú mendemondát, amely szerint a hallgatók egy né-me lyikéhez bizalmasan közeledett volna. A szóbeszéd onnan származott, hogy Gombocz megkívánta, a Collegiumban rezidenciájának első szobájában aludjon valaki a hallgatók közül. Ez azért történt, mert egyszer egy idegen férfi felmászott az emeletre s belépett Gombocz lakhelyének valamelyik ablakán (arról nem szól az emlékezet, hogy az ő ab-lakán vagy egy másik ablakon). Gombocz ettől kezdve félt egyedül aludni, ezért előszo-bájába rendelt egy-egy collegistát. Varjas Béla is aludt ott két hétig. Néha elbeszélgettek a tanulmányairól, érdeklődéséről, de semmi jelét nem látta egyik „őrzője” sem, amiről a rosszindulatú pletyka szólt (Keszler Borbála levélbeli közlése: 2015. június 26.).
Passuth László utal kolozsvári egyetemi éveire (őt nem idézik, pedig érdekes): https://www.balazsgeza.hu/?p=10955
Itt hozzászólhat!
