Gaál István: Sodrásban. Az első meglepetés: Sára Sándor elragadó felvételei: ferde fák, vízben tükröződő alakok. A hatvanas évek elején a Tisza mentén játszódó tragikus történet (egy fiú belefullad a folyóba) még mutat némi sematikus vonásokat (a szex nem minden, a Tisza veszélyes), korrajzot (a falu mellett épülő modern város, az akkor még erős társadalmi mobilitás: vidéki fiatalok sora megy egyetemre, Budapestre), de erkölcsi kérdésfölvetései (nem hallgatjuk meg egymást, nem figyelünk oda egymásra) egyre inkább érvényesek. A legmegrendítőbb jelenet a fiú holttestének a keresése a vízre tett kenyérrel és gyertyával: ahol a kenyér megpördül, ott a holttest. Mintha a Gangesz vizére tett gyertyákat látnánk…

Itt hozzászólhat!

Megosztás