Honjaim, „Valaki azt mondta, hogy az élet súlya nem lesz könnyű nekem, Valaki azt mondta, a boldogság tied sose lehet. Elment a kedvem, rosszak voltak velem, elment, de még megjöhet”. Nos ez volt a Piramis-szám, amit idéztem. Igen, a hetvenes évek végén én is jártam Piramis-koncertre. Szóba került, hogy a katonaság alatt írtam naplót. Pedig tilos volt. Azóta sem vettem elő a kis zöld füzeteket. Sokszor a zubbonyomban hordtam őket, nehogy szekrényellenőrzéskor megtalálják. Mivel annyira kedvesek voltak a lájkolók, csak nekik, most elővettem a naplót, és kinyitottam a 33 évvel ezelőtti napon. Akkor is csütörtök volt!
1979.07.12. csütörtök: Jó fej, szereti a bort – ez egy jellemzés az új emberről. Hamarabb kiosztották, repetaként elfogyott az ebéd. Palotásnak, Szabados Mikinek nem jutott. Dühöngtek. Végül Matyi feltalálta magát, átmentek kajálni a tiszti étkezdébe. Kiszolgálták őket, volt maradék bőven. Jött Sándor ales elvtárs: – Megnézem már, hogy kik ezek az új tiszti növendékek! Ma már kisebb csoportokban szivárog vissza a banda [a gyakorlatról]. Piszkosak, nyúzottak, kialvatlanok. Délután jön őrnagy elvtárs kifogyhatatlan konzervkészleteivel és Sanyi. Csak liheg ő is. Egész héten nem volt le róla a bakancs. Őrnagy elvtárs üti volt, Sanyi végig küldönc. Ébresztés, riasztás, szaladgálás. Minden délután újra elvállalták, átvették maguktól a szolgálatot. Sanyi lehúzta a bakancsot őrnagy elvtárs háta mögött, hogy megigazítsa a zoknit. Őrnagy elvtárs rögtön hátrafordult. Pardon, mondta Sanyi.
Este írom a sződligeti beszédemet. Vázlatos, „örökzöld” és hangoztatott témáim, „szentenciáim”. Lehet, hogy „tanítványaimnak” nagyon ismerős lesz? Tejet iszunk, konzervet eszünk vacsorára. Megnyílik Sanyi is. Matyival hármasban, talán a sok társtalanság hatására beszél a nőiről, legényéveiről. Mint olajosok járták az országot, megyét, ritkán voltak otthon, volt, hogy a lány az ablakon mászott be hozzá. S nem volt kupázás, mert a lány nem is élvezett. Meg aztán a berúgásokról és epét hányásról. Matyi is mesél az apjával való rossz viszonyról. Volt, hogy fél évig nem beszéltek. „Én ismertettem meg haverjaimmal a grogot.” Mikor átrázták, pont a legjobb haverja, egy pofont kent le neki. Sok mindenért irigylem. Dolgos, klassz, modern és mindig derűs. Írt egy expresszlevelet István. Balogh G. is írt.
1979.07.13. péntek: Máté őrnagynak titkos anyagot vittem Félegyre. Mehettem volna Szegeden át, gyorsvonattal, de inkább a Szentes-Csongrád útvonalat választottam. A vonat végigment Félegyig. A csongrádi Tisza-hídon lépésben megy át. Már épül az új híd, kész a mederpillér. Visszafelé kis kalauz, férfi vagy nő? Menetlevelemet is kéri. Új seprű. Összenézek egy szakaszvezetővel. Egész nap kimenőben vagyok. Este úszom 1000 métert, utána Paliékhoz. Viszek bort, ők megetetnek, Gizi mamája mesél. Kocák, paradicsom, szeretné, ha Budapesten kalauzolnák. Sok sört iszom. Egyre jobban él bennem egy titkos vágy. Este Gy[] Pista távirata: Sikerült, fölvettek!
1979.07.14. szombat: Du. egyedül vagyok. Ales elvtárs telefonon hív. Legépeltem a Zsoltárt. Filmszerű, képszerű. Gondolat! Vacsora: tejföl és kakaó. Gaál Jocóval nézegetünk egy albumot: Csáji Attila 23 gipsznyomata Ady verseihez. Néhány valóban kiváló, pl. Magyar fa sorsa. Előbb a képet nézzük, találgatjuk, melyik verset illusztrálhatja. Jocó az albumot nekem adja.
Itt hozzászólhat!
