Kiterjesztett valóság

Régi, sokéves táborozónk a média különböző területein dolgozott, évekig például a Magyarországról világszerte (Afrikába és Ázsiába is) sugárzott betelefonálós vetélkedőben. Önmagában ez is jó történet, de valamiért befulladni kezdett, már csak a jósok (lehúzós) műsorai prosperálnak. Váltott, most egy külföldön bejegyzett, de Magyarországon működő cégnél a „kiterjesztett valóság” informatikai technológia fejlesztésével, terjesztésével foglalkozik. Be is mutatta számítógépén: a technológia azt jelenti, hogy a valós térben megjeleníthetővé válnak nem valós dolgok: pl. állatok sétálnak el az üzletközpontban, látjuk őket, megpróbálhatjuk megsimogatni, persze semmi. Templom tetejére keresztet, nyilat állíthatunk, amelyet pl. mobiltelefonnal láthatóvá tehetünk. Műemlékeket eredeti állapotukban megjeleníthetünk, persze egy készülék kell hozzá. Képzeljük el, hogy Aquincumban a romok között sétálunk, egyszer csak egy kis készülékkel az eredeti várost látjuk, római katonákat tógában. A technológia drága, elsősorban multik, orosz cégek érdeklődnek. Magyarokkal nem kezdünk, mondja kollégánk, nem szeretünk tárgyalni olyanokkal, akik azzal jönnek, hogy hogyan lehetne 200 ezerrel olcsóbb. Az üzlet 20 ezer euró felett kezdődik, de van 26 millió dolláros megrendelésünk is. Elsomfordáltam, arra gondoltam, hogy mennyiért is írunk, tördelünk, lektorálunk mi egy könyvet. Hja, régi szoftver! Ezután elolvastam Hartay Csaba A jövő régészei című verseskötetét. Élveztem, feltöltődtem. Ez a versek által  „kiterjesztett valóság” erőt ad, mert tanít látni, érzékelni az egyébként megfoghatatlant, s ráadásul az az enyém is marad, nem illan el, mint a képzelt dinó a bevásárlóközpontban.