Konfliktusok

Mi a titka annak, hogy 30 év után is van csapat, s hogy több generáció, habitus, beállítódás stb. tud együtt dolgozni? Nyilván az egyik titok az, hogy egy tábor csak 10-14 napig tart. Addig könnyen lehet tűrni. De nem ilyen egyszerű. Hiszen ki az, aki olyanokkal szeretne eltölteni (ráadásul esetleg önköltségen) 10-14 napot, akiket nem kedvel. És nagyon nomád körülmények között. Az 1980-as években, amikor indítottuk a táborokat, egy-egy táboron, annak működésén legalább fél évet küzdöttünk. Minden táborban akartunk valami újat. Indultunk a stenciltől és most tartunk az online (onlájn) médiánál. Küzdöttünk pl. olyan kicsiségekért, hogy táborrend. Hogy éjjel legyen-e kötelező  alvás? Hogy kötelező-e az előadások látogatása? Hogy a tévéműsorok késhetnek-e? Hogy régi táborozók jöhetnek-e látogatóba? Hogy kit hívjunk meg előadónak? Stb. Elképzeléseink távolról indultak. S el lehet képzelni, hogy milyen vitát váltott ki a 90-es években a médiaetika előadás. (Ma már nem vita, nincs ilyen. Illetve van: tegnap a műsorértékelésen erről volt szó.) Nos, lényeg a lényeg: a legkülönfélébb emberek jöttek, csiszolódtak össze, ha nem is meggyőződéssel, de tiszteletben tartva a másik véleményét. Pedig nagy véleménykülönbségek is voltak. Ma arról beszélgettem (kávézva és sörözve) az egyik táborvezetőségi taggal, hogy miért nem lehet ezt a sokszínűséget tágabb értelmiségi (ne adj’ isten) politikai színtéren megvalósítani. Vagyis: elfogadni, hogy a másiknak is lehet igaza. És a másiknak elnézést kérni, ha mégsem volt. Nem állítom, hogy olykor nem veszekedtünk (én még kiabáltam is), de itt vagyunk, tudunk egymással normálisan beszélgetni. Örülök, hogy van DUE, ahol annyira otthon érezhetem magam, mint otthon. S ezt szeretném egész országunkban érezni. (Ma Somogyszentpálon voltunk, döbbenetes élmények, holnap erről.)