A keskeny járdán, ahol sétálni szoktunk, két fiú ment előttünk. Az egyik lehetetlen ruhában, minden lógott rajta, úgy nézett ki, mint egy karácsonyfa. Az ember könnyen alkot véleményt. Egyszercsak a karácsonyfa megállt, lehajolt, én pedig majdnem nekimentem. Ő a járdán éppen átcsúszni készülő csigát fölemelte és áttette a járda másik oldalán lévő füves területre. Csak annyit tudtam mondani: nagyon helyes, mentsük meg a csigát! És még sokáig gondoltam rá, milyen mélyen érző szívű ez a fiatalember. Én még soha nem tettem odébb csigát, igaz, nagyon bántott, ha akaratlanul ráléptem… – Egyik nap rámszakadt az eső. Egy pillanat alatt átázott a cipőm és a nadrágom szára. Bemenekültem egy buszmegállóba. Alig fértem be, mert két biciklis már elfoglalta a helyet. Összeszorulva vártuk az eső csendesülését. „Elnézést, nem zavarná, ha rágyújtanánk?” kérdezett meg az egyik. Természetesen nem zavar. De hogy megkérdezték, jólesett.
Itt hozzászólhat!
jún
2
