A Katona bemutatója. Rendező: Ascher – Zsámbéki, így szerepel a színlapon, áruvédjegy, minek kiírni a nevet. A színházban a magyar értelmiség „krémje”: EP, az író kopott aktatáskával (ez is áruvédjegy lehet, biztos van pénze jobbra), HÁ, a filozófus, VT, a pszichológus. A színház tömve, a darab persze lehangoló; keressük a kulcsmondatot, persze megvan az is, „mi (exkluzív többes) tehetünk a helyzetről”; azután általánosabban: a cselekvés, az élet értelmetlen, időtlenül, tétlenül telik, önmagunk lényegtelen kommunikációs köreit futjuk. Nem akarom kitalálni, hogy ki lenne most Godot. (Egy barátom a kutyáját hívja annak.) A darab után biciklire pattan egy lány, a bicikli megvárta a színház előtt, és a pompásan felújított, gyalogosoknak-bicikliseknek visszaadott belvárosban vidáman kerekezik valahová, látom, amint még kifordul a Kossuth Lajos utcára, persze a buszsávba, mert bár kerékpározni ott nem lehet, de úgysem szól rá senki. Minden céltalan és értelmetlen, a „krém” ásványvizet iszik (ameddig látom), én a buszon merengek, mert egy részeg ismét leordít mindenkit, ömlik a szájából a szenny… Persze, lehet… (Katona, 2014. június 4.)
Itt hozzászólhat!
jún
5
