A fenyvesi DUE-tábor egy külön világ. Külön állam. Államformája köztársaság, bizonyos diktatórikus elemekkel és persze kiváltságokkal. Van államfője, a táborvezető (KI), vannak miniszterei, akik az ellátásért, a mindennapi tevékenységért, a technikáért (gazdaság), a szakmai munkáért, a kikapcsolódásért, a kényelemért (oktatás-kultúra-sport) felelnek. Egészségügy külön nincsen, a tábor gondnoka gyógyítja a kisebb sérüléseket, ha nagyobb lenne, külső segítségre szorulunk. Nincs külügyminisztérium se, bár a szomszédos házak lakóival olykor harcban állunk („halkítsátok le a hangszórót”). Nincs belügyminisztérium, bár egy tavalyi lopás miatt technikusaink olyan védelmi eszközökkel szerelték fel a tábort, hogy egy rózsadombi villa is megirigyelhetné. Ezt honvédelemnek is nevezhetnénk. Hadat még senkinek sem üzentünk. Az idei tábort féléves munkával tették otthonossá, lakhatóvá a táborszervezők. A fenyvesi önkormányzattól kerültek padok, székek, sátrak, létrejött egy nyugiszoba (egy kiselejtezett kanapéval, kiskönyvtárral, helyesírási szabályzattal, a szervezők megnyugtattak, eredeti Balázs Gézák is vannak benne, no hiszen…), van egy ugrálóhely (hogy mondják azt a gumiszerű asztalt, amin ugrálni lehet? [talán trambulin?]), tegnap éjjel, amikor hazafelé mentem (igen, tapsikoltak a jázminok), de megszólalt a pocokriasztó, így a parkoló autókat látogató nyestek is elmenekültek. A tábor plakátjait előszeretettel böngészik a fenyvesiek, ország-világ hallgathatja rádióját, a neten olvashatja a napi történéseket és az újságokat, nézegetheti a képeket (www.due.hu). A környékbeliek meg-megállnak a kapu előtt, jövőre talán el kellene ide küldeni a gyereket. A gyerekek maguk szavaznak: többnyire visszajárnak. (Most éppen egy jeles folyóirat főszerkesztő-helyettese állt meg biciklijével a tábor előtt: „Jé, létezik még a DUE? Én ennek köszönhetek mindent!” – s máris lájkolta.)
A miniállam alkotmánya mindenütt ki van függesztve. Persze vannak némi gazdasági és emberi feszültségek. A mai lap, a Partilap szerint „izzik a levegő a táborban, szinte tapintani lehet a felgyülemlő érzelmeket”. Az éjfél előtti vezetői megbeszéléseken (= kormányülés), a Susnyásban, HZS készíti a pattogatott kukoricát (nagyon szeretnélek benneteket vendégül látni, ez a legolcsóbb…), mindenkinek szüksége van még egy külső segítségre, aki nélkül nem tudja a csoportot elvezetni (így a vezetői létszám is folytonosan növekszik, ami pénzügyi és lakásproblémát jelent: igen, duzzad a közigazgatás), és esténként vitatkoznak a csoportvezetők azon, hogy kötelezővé lehet-e tenni az előadásokat, esti programokat (ha igen, akkor miért nincs ott egyik-másik csoport). A technikusok panaszolják, hogy nélkülük nem lenne itt semmi, de erkölcsileg nincsenek megbecsülve („valaki azt mondta, hogy a technikus nem ember”). Ilyenkor komoly vita alakul ki, és minden diplomáciai érzéket be kell vetni (ha van; ha nincs, akkor növekszik a hangerő, és a technikusok kedvelt fizikai törvényszerűsége, a feszültség).
A táborlakók választhattak újság-rádiós, televíziós, vizuális (főleg fotós), technikus csoportok között. A tábor második napjától folyamatosan jelennek meg a lapok, telik az online, szól a rádió, tegnap pedig elkészült az első tudósítás (voltaképpen geg-film, azt mondják, ma ez a netes filmes tudósítás, legyen benne humor, meglepetés, nem kell agyonmagyarázni) az atomháborúnak nevezett számháborúról. (Számok helyett kémiai vegyületeket kellett leolvasni, ezzel is sugallva a kémia fontosságát, segítve a természettudományok iránti érdeklődés felkeltését). Érkeznek vendégek is a táborba, van, aki el se akar menni, vagy fogadkozik, hogy visszajön. Pénteken híres vendége lesz a tábornak, titok. A tábor lakóinak fele visszajáró, van, aki 10. alkalommal jön. (Azt mondják: „Tábor nélkül nem lehet…”) Nincsenek generációs ellentétek. Jól érzi itt magát a középiskolás és az egyetemista. A DUE-köztársaságban létrejött a nemzedékek közötti kiegyezés, béke. A tábor köré szerveződő, önkéntes szakmai csapat, az alapítók, az alapítók tanítványai: vezető (és helyi) magyar rádiók, televíziók, napilapok, folyóiratok munkatársai. Szinte hihetetlen, hogy a napi hajtásból kimenekülnek ide Fenyvesre egy saját törvények által meghatározott, saját maguk által formált – egyébként még intenzívebb munkát igénylő – tevékenységbe. Én 1982 óta vagyok itt. Valamikor a 80-as évek közepén fogalmaztam meg: a tábor egy önálló köztársaság. Én Magyarország szerves részének (testvérének) tekintem, amely azért is dolgozik, hogy általában jobban menjen a nagyobb testvérnek. Már nem vagyok ennek a köztársaságnak hivatalos vezetője, a tábor mellett egy kis házban lakom (más veteránokkal együtt), de a politikában azt mondják, hogy véleményünk, befolyásunk mértékadó. Olykor érzek valamit, amit talán tiszteletnek vagy szeretetnek lehet nevezni. Meg némi kis büszkeséget is. (A www.due.hu-n meglátogatható a DUE Médiatár, amelyben meghallgathatók, olvashatók a DUE-táborok 1982 óta őrzött anyagai. Balatonszepezdtől Nagyberényen, Lakiteleken, Mezőberényen át Balatonfenyvesig. Kis magyar – alternatív – médiatörténet. Ha egyszer majd megírjuk, megírják, akkor komoly fejezet illeti majd meg Horváth Károlynét, dr. Tomszer Miklóst, mentorunkat, Pogány Györgyöt… hogy most csak elkezdjem a névsort, remélem, lesz, aki folytatja.)
Itt hozzászólhat!Tags: DUE
