Várkonyi Nándor unokája, Kende Katalin beszél az unokákat is nevelő nagyapáról az Athanor című portálon. Várkonyival, „Pécs szent emberével” sem tudnak mit kezdeni. Siketsége eleve valamiféle kirekesztettségre ítélte, talán ezért kompenzált 100 ezer könyvvel és még több gondolattal (fényképmemóriával), 1948 után „ajtó mögé zárták”, ettől felszabadult, és akkortól azt írt, amit akart – a fióknak. Egyébként leginkább a fennmaradt beszélgetőcédulákkal kommunikált. A tudomány, az ismeretterjesztés nem tud mit kezdeni vele. A Széphalom Könyvműhelynek köszönhetően jelenik meg életműve, az emberiségről szóló Sziriat-tetralógiája, irodalomtörténete, életleírása. Vonzó, ahogy közösséget teremt: Kodolányit támogatja, s békíti a vele ellenérzőket, azután 1956-ban Kodolányi szakít vele (mindenkivel), ő pedig életírása kapcsán könnyekre fakad, amikor felidézi emlékét (és másnap szívrohamban meghal). Egyik legnagyobb eszmei barátja, Hamvas Béla, akivel szinte párhuzamos az életúja, Várkonyi segédkönyvtáros, Hamvas raktáros… Hamvas egy pontos levélben fogalmazza meg kapcsolatuk lényegét: a fizikai lényünket meghaladó, alulról fölfelé építkező „vallást” (metafizikát) belevinni a hétköznapokba. A pécsi fiatalokhoz Takáts Gyulához, Tatay Sándorhoz, különösen Weöreshez baráti kapcsolat fűzte, igaz utóbbi, amikor nem volt tanácsos Várkonyi barátságával hivalkodni, hátrább lépett… Kende Katalin gondosan ápolja nagyapja emlékét, szinte mindenről tud Várkonyiról és utóéletéről, még az én értelmezésemet is megemlíti. (https://www.youtube.com/@AthanorBp)
Itt hozzászólhat!
márc
29
