Új film a Bolyai Önképző Műhelyben: Az élet vonata (francia-belga-holland-román filmdráma, 1998. r.: Radu Mihaileanu). 1941, Ukrajna. A falu bolondja, akiről később kiderül, nem is annyira bolond, hozza hírt, hogy a nácik a szomszéd faluban vannak, a zsidókat deportálják, s ők lesznek a következők. A falu jiddis-zsidó közössége a rabbi vezetésével összeül, hogy megmentsék a közösséget. A terméketlen vitában Shlomo (a falu bolondja) fejéből pattan ki a zseniális ötlet: áldeportálást szerveznek. Vonat, foglyok, náci tisztek, katonák. A vonat mint Noé bárkája elindul a szabadság, Oroszország, Palesztina felé. Mint minden közösségben, itt is elkezdődik a pártoskodás (kommunista sejt szerveződik), és szerelmek szövődnek. És közben találkoznak valódi nácikkal, és álnácikkal is… A remek alapötlet, a fordulatos cselekmény, a félreértések sorozata teszi feszültté, izgalmassá és mulatságossá a filmet. A csúcsjelenet a cigányok és zsidók közös mulatsága. De mindennek a mélyén ott vannak a súlyos árnyak is. Egy képbevágás mutatja, hogy falujukat, könyveiket felgyújtják; s a történet boldognak tekinthető vége után az elbeszélő Shlomo mindent megfordít. Vagyis, mint sokszor: hiába a remény, nevettünk, de min…
- Egy mesüge százat csinál.
- A jiddis a német paródiája.
- A Történelem ránk keni a balhét, ez nem ér annyit, mint a Marx-Engels összes.
