Öt éve TO hozta a kutatócsoportba. Rokonszenves, okos, több nyelvet beszélő, jól szervező egyetemista volt. Tavaly ösztöndíjas PhD-helyet kapott. Bekapcsolódásakor elvittem magammal egy vidéki utamra. Egész nap beszélgettünk. Eljött Szombathelyre, egy alkalmazott nyelvészeti fórumra. A két egyetem hallgatóit összehozta. Eljárt az ülésekre, közben szervezte a diákokat, konferenciákat, találkozókat. Könyveket adott ki. A legutolsót éppen júliusban. Egy délután behozta az irodámba. Leült, kicsit beszélgettünk, de éppen nyakig voltam a tanrendátalakításban, sőt az intézet ügyeiben, mondtam neki, hogy majd máskor folytassuk. Volt már rá példa, hogy koccintottunk, sőt egy időben ő még készített is ilyen italt. Egyszer nálam járt, söröztünk. Nem lett máskor. Az utolsó héten járt a kiadóban, a terveiről beszélt. Névjegyet csináltatott. Legkedvesebb tanárával borozott. Azután elment. (Éppen Jeruzsálemben voltam, amikor megérkezett az sms. A Szentföldön ajánlottam a Mindenható figyelmébe.) A fájdalom itt maradt.
Itt hozzászólhat!
szept
16
