Vannak, akik 39, vannak, akik 3 éve, és vannak, akik először járnak a sátoraljaújhelyi középiskolásoknak szóló Édes anyanyelvünk (nyelvhasználati) versenyen. Én a középső kategória vagyok. A verseny külön értéke a találkozáson, a szellemi környezeten, a kirándulásokon túl a nyilvános élőszó gyakorlása. Most négy témából lehetett választani, hogy arról 20 perces felkészülés után a résztvevők fejből (vázlatból) kifejtsék véleményüket: 1. Nyelvében él a nemzet (ünnepi beszéd), 2. Kisebbségben élni… (vallomás), 3. Felelősek vagyunk egymásért? (fejtegetés), 4. Erőszak és korrupció. Kihívások az igazságszolgáltatás számára (vitatindító). Én a gimnazistákat hallgattam végig. Először úgy látszott, hogy az érzelmek (3. téma) kiütéssel győznek: 22-en választották ezt a témát. Azután az 1. téma előzött (24 fő), majd a fiúk szinte mindegyike a korrupciót választotta (10 fő), s végül a Kisebbségben kisebbségben maradt (3 fő). Voltak szép idézetek, sodró gondolatok, némi performance, olykor közhelyek, de sok remek retorikai fogás is: kérdés, párhuzam, idézet, anekdota… Jó tapasztalni, hogy a fiatalok ilyen iskolán túli (egyébként százszázalékosan iskolai!) feladatra felkészülnek – persze tanári segítséggel. Van írásbeli forduló is, és a végén a bírálók értékelik is a produkciókat. A legmeghatóbb talán a vasárnap reggel 8 óra, Széphalomban, Kazinczy sírjánál. Korán van, a nap éppen tápászkodik, százak állják körül a sírt, némán, kicsit vacogva. Elborítják a koszorúk a „széphalmi szent” sírját, majd emlékcsarnokánál kezdetét veszi az eredményhirdetés… Hideg van, ott lenne A Magyar Nyelv Múzeuma, de hagyományosan szabad téren zajlik a rendezvény. Újra felvonulnak a versenyzők, jutalmat, díjat kapnak. Ha jól láttam és hallottam, a mezőnyben két arab fiú és egy cigány lány is indult. Ez elgondolkodtatott. Miért nem indul több cigány tanuló ezeken a versenyeken?
Szombat este a Zemplén Néptáncegyüttes műsorát látjuk a Latabár Árpád Színházban a Bürkös zenekarral. Már másodszor nézem meg műsorukat, lenyűgöző, ahogy a fergeteges néptáncot modern koreográfiával vegyítik. Ez az én programom is, a hagyomány és a jelen – élményközelben. Nagyon sokat tudnak ezek a fiatalok, bárhol képviselhetnénk hazánkat, de minél többet kellene szerepelniük Budapesten is.
Újhely idén 750 éves. Ezt kiemeli az államfő üzenete, a polgármester, az Újhelyi levelek című ugyancsak néptáncműsor (a Kossuth Lajos Művelődési Központ Kamara táncegyüttese)… Van időm, végre megnézem a világszínvonalú kalandparkot, libegőt és bobpályát is. Húznak a fiatalok és kollégák, hogy ki kell próbálni. Befizetek egy menetre, nem kell félni, biztat mindenki, de azért rá-ráfékezek, nehogy „véletlenül” elrepüljek, s itt fejezzem be küldetésemet. Újhely, az aszúbor fővárosa megér egy hétvégét, otthonos, barátságos – és a tokaji borvidékhez tartozik.
Itt hozzászólhat!
