Mobilcég

Át kellett íratni egy mobiltelefonszámot egyik cégről a másik cégre. Bonyolult. Kell cégkivonat, 30 napnál nem régebbi, aláírási címpéldány, banki papír – talán vércsoport igazolás is, és a két cég vezetője. A két cég vezetője begyűjti a papírokat, és délben az Aréna nevű gladiátorközpontban fölkeresi a mobilcég vonzó, stílusos üzletét. A számnyomtató nem működik. Az üzletben 6-8 pult van, állnak az alkalmazottak és persze az üzletfelek is. A két cégvezető sorra kerül. Soká fog tartani, mondja a hölgy, miután ellenőrzi, hogy az összes papír megvan-e. Elmennének addig ebédelni, mondják a cégvezetők. Az nem jó, mert lesznek kérdések. Másfél óráig tartott a telefon átírása. Állva. Nagykabátban, merthogy tél van, és ilyenkor az emberek nagykabátot hordanak. Fogas nincs. Leülni nem lehet. Ez a cég egy világcég. Biztos, hogy minden minőségellenőrzési feltételnek megfelel. Vagyis ügyfélbarát, udvarias. Másfél óra várakozás egy telefon átírása miatt. Közben a két cégvezető kitalálta, hogy hogyan kellene ennek a telefonmultinak az ügyfeleket fogadnia. Először is működnie kellene az ügyfélhívónak. Azután kellenének székek. Azután – ha ennyire bonyolult az átírás –, át kellene venni a papírokat, és elengedni az ügyfeleket. S miután kellően ki-, le-, megellenőrizték a két céget, elkészítették a szerződést, ki lehetne küldeni postán vagy ímélen. Ja, hogy ez egyszerű lenne? És vajon ki találta ki, ki hagyta jóvá, ki ellenőrizte minőségi szempontból ezt az egész eljárást? És ki állapította meg, hogy ez 6000 forintba kerüljön? Miért pont 6000-be? Vagy talán azért ez a procedúra, hogy megérje?