Értesítést dobnak be a postaládába: nagyalakú levél érkezett, menjek be érte a postára. Könyvet már régóta nem hoznak ki. Ajánlott levelet néha, tértivevényest soha. Merthogy a posta akkor jár, akkor hordja, hordaná ki a leveleket, amikor mi dolgozunk. Akkor alakulhatott ki ez a szokás, amikor mindig volt otthon valaki, aki átvehette a küldeményt. Ma nincs. A posta 60 évvel lemaradt. Azután ott van a postai levél- vagy csomagátvétel. A postahivatalok korszerűsödnek, de a csomag- és levélátvétel valami hátsó traktuson, középkori körülmények között foglal helyet. Fél órát is lehet várakozni. Közben bepillantást lehet nyerni a posta 19. századi működésébe. Keresgélik a leveleket, név, cím, sorszám szerint, kézzel vezetett bejegyzések között, olykor számítógépen. Gumival összefűzött levélkötegeket nézegetnek, felállnak, sóhajtoznak, végül a szekrény tetejéről előhalásszák a nagyalakút, merthogy a fachba nem fért be… A posta ezen a téren 150 évvel maradt le.
S vajon milyen postai „szolgáltatás” az, hogy valaki egy csomagot elcipel egy postahivatalba, várakozik, feladja, egy másik postahivatal kivisz egy cetlit a címzettnek, aki viszont bemegy a postára, és várakozás után hazacipeli a csomagot. Nem lenne egyszerűbb rögtön a feladónak elcipelnie a címzetthez? De. S ez meg is történik. Megtudtam, hogy csak Budapesten több tucat magáncsomagküldő létezik. Vannak további magánmegoldások is. Nyugdíjas nénik, akik ingyen utaznak, ezért akár Győrbe, házhoz is elvisznek egy csomagot. Tanítványok, akik vidéken laknak, és szívesen segítenek. A mozdonyvezetők is vállalnak ilyen feladatot. Mivel öt éve egyszer egy győri kéziratot három hétig hozott el Budapestre a posta, azóta kéziratot már nem postázunk. Van egy kollégám, aki hetente egyszer vonaton átutazik Győrön, reggel leadja, este fölveszi a csomagot. Tökéletesen működik a rendszer, ráadásul ingyen van. Az antropológiában szívességcserének nevezik ezt az eljárást. Nagyon fontos, mert összetartja a társadalmat. A postával ellentétben, amely szétválasztja.
Berzsenyi és Kazinczy levelezése (Somogy és Zemplén között), vasút előtti időben egy hét alatt fordult. Ma Győr-Budapest három hét. Ezen a téren a posta 200 évvel is el van maradva.
A posta gyakorlatilag felszámolja önmagát, amikor nem alkalmazkodik a modern élethez: a megváltozott időmérleghez, a levelezési szokásokhoz, informatikai technológiákhoz.
Szerintem a Posta ma már csak azért működik, hogy az állami szervek hivatalos leveleit, amelyek „át nem vétel esetén is kézbesítettnek minősülnek”, kezelje. Nem írom azt, hogy kivigye, mert nem viszi ki. Esetleg azért, hogy legyen állami munkahely.
Hogy mi vár a postára, azt jól jelzi a hírlapkézbesítés postai módja. Napilapunk egy időben nem érkezett meg reggel. Valamikor napközben bedobták, mi este olvashattuk. Reklamáltunk. A napilap reggel fontos (már akkor is tegnapi), de este? Fölvilágosítottak, hogy a postatörvény értelmében estig kell kézbesíteniük a napilapot. Estig? Jó, akkor lemondjuk. Komolyan úgy gondolják a „szakemberek”, hogy valaki este akarja olvasni a tegnapi napilapot? Hol élnek? Hallottak már arról, hogy internet? Esetleg arról, hogy logisztika? Hatékonyság? Szervezettség?
A posta jövője: az állami levelek ide-oda tologatása. A társadalom pedig megszervezi a maga postáját.
Itt hozzászólhat!
