Nézegetem a régi balatoni fényképeket. Ószocialista autók, felfújható gumimatracok, és boldog fürdőzők – szokás észrevenni, hogy nem voltak elhízott emberek. Minden olyan egyszerű. A kisgyermekkorom. Néha szánakozom, hogy olyan egyszerű világ volt. Néha irigykedem, mert annyira egyszerű világ volt. Boldog embereket látok, pedig nem volt még autópálya, IC és kondipark, és jó, ha volt Balatoni világos, és nem kellett félni a naptól, az allergiától. – Vajon a mi jelenünkre hogyan fognak nézni 20-25 év múlva? Két változatom van: az egyik, hogy ugyanígy, kicsit lenézően, hogy ők már mennyire többet, jobbat tehetnek, mi pedig még csak ilyen mulatságosan luxusnak nevezett nyaralókban és autókkal… A másik: hogy irigykedve. Nekik (azaz nekünk) még megvolt mindenünk. Ami azután elveszett… Azt hiszem, ez utóbbi forgatókönyv a valószínűbb. Ne legyen igazam.
Itt hozzászólhat!
ápr
11
