Nem hittem volna, hogy van ilyen. De amikor először eljutottam bamba turistaként ide, megéreztem. Tanítványaimtól megkaptam Kłodkowski Ázsia-könyvét, Sári László beszámolómra azt mondta, téged is megfogott, nem fogsz szabadulni. Így lett. Először két napot, utána négyet, most csaknem három hetet töltöttem Kambodzsában. Sokaknak Kambodzsa annyit jelent, hogy Angelina Jolie innen fogadott örökbe gyereket. Nekem az indokínai történelmet, katonakoromat, amikor a Pol Pot-rendszert megdöntötte Vietnám, Vietnámot meg megtámadta Kína… Akkor azt hittük, nem szerelünk le. Itt 2000-ig polgárháború dúlt, ma egy optimista, vidám nép. Tegnap a Tonle Sap folyó partján sétáltam. Két helyen nyilvános aerobik, khmer zenére, bárki csatlakozhat. Odébb lábtolllabdáztak, másutt fociztak, s a parkokban gyékényekre települtek baráti társaságok, családok. Ettek-ittak, nevetgéltek, s ismeretleneket is odahívtak. Bennünket is. Ázsia vidám, hittel teli, az emberre ránevetnek, nem szeretik a bosszankodást, idegeskedést. Azt komoly emberi hibának tartják. Kambodzsában szinte csak fiatalok vannak, néhány év alatt több millióval nőtt a népesség. A kis motorokon néha a két szülő mellett három-négy gyerek ül. Az EU persze betiltaná… Három hét alatt egyetlen balesetet láttunk, de abban is csak a térdét ütötte meg egy nő. Az úton átkelni komoly feladvány. A lényeg, el kell indulni, nem szabad ugrálni, főleg nem hátralépni. Kikerülnek. Ha azt gondolod, elütnek, akkor is kikerülnek. Ma már nincsenek kéregetők Kambodzsában. Biztonságos az ország. A turizmusban van még mit javulniuk, de ha sokat javulnak, már nem lesz érdekes. Én így szeretem.
Itt hozzászólhat!
febr
2
