Laosz mai fővárosába, Vientiánba repülővel érkeztem, onnan Louangphrabangba, a régi fővárosba busszal. Az út „VIP”-busszal 13 órát tartott. Már az is furcsa volt, hogy egy ülés menetközben eldőlt, légkondi nem működött, s amikor ebédelni megállt a busz helyi utasközönsége (én nem mertem enni), akkor nem állították le a buszt, hanem folyamatosan járatták, és rákapcsoltak áramot az akkumulátorra. Fél hatkor beesteledett, de az iszonyatos rossz, vörös poros, részben aszfaltos és óriási hegyek között haladó útnak nem akart vége lenni. Nekem már végem volt… A busz egyik része turistákból állt, ha jól értettem angoljukból, amerikaiakból. Beesteledett tehát, és sötét volt. Én hátul ültem, azt gondoltam, oda nem vetődik fény, de az amerikaiaknak gondolt fiatalok előrementek. Felháborodva jöttek vissza: azt mondták, hülye sofőr, nem működik az aksi, sötétben vezet. A kanyargós helyi utakon. Visszamentek, előkerült egy elemlámpa, sőt a mobiltelefonjaikkal világítottak a szembejövőknek. Óriás nyergesvontatók is jöttek, az egész utat elfoglalva… Én leghátul ültem, s már éreztem egy teherautót a hátamban. Hiszen ha elöl nincs fény, hátul miért lenne. A sofőr ragaszkodott hozzá, hogy elviszi Louangphrabangig a buszt. Még három óra lett volna. A helyiek ezt normálisnak gondolták. A turisták nem. Végül egy óra múlva elértünk egy faluba. Megtagadtuk a továbbmenetelt. Beültünk egy kifőzdébe (én csak banánt ettem), s követeltük a sofőrtől, hogy vagy más buszt vagy akkumulátort szerezzen. Két óra múlva megérkezett a vadonatúj akkumulátor, 11-re értünk Louangphrabangba.
Ez volt a rémisztő történet. S ami nem rémisztő. Laoszt a legszegényebb országok között tartják számon. Nos, a két fővárosban csak a legmenőbb, legfényesebb terepjárókat láttam. Régi kocsit egyet sem. A kocsik alapján azt hittem, hogy egy arab emírségben vagyok. Louangphrabang nagyon kellemes, olcsó üdülőváros vendégházakkal. Elég sok amerikai turistát láttam. A vendégházak barátságosak, tiszták, kedvesek, a miénkben kávét, teát is lehetett készíteni, és ingyen netezni. Laoszban és Kambodzsában minden szállodában, repülőtéren lehet ingyen netezni. (Amszterdamban 10 euró per óra.) Lehet biciklit bérelni, lehet biciklizni. (Az ázsiai városok többségében nem lehet, illetve meg ne próbálják.) A Mekongon túrákat szerveznek, pl. a Buddha-barlanghoz és egy „whisky-faluhoz”. Itt nem whiskyt, hanem datolyapálinkát főznek. Innen nehezen tudtam szabadulni, fényképeztem, de a nagy pálinkakönyvemet akkor már Veszprémben nyomták, nem kerülhettek bele ezek a képek.
Barátságos kisvendéglők, olcsó reggelizőhelyek, olcsó sör (!), minden a vendégekre, a turizmusra alapozva, és persze terepjárók. Amikor éppen reggeliből jövünk, rendőrkonvoj tör utat a thai miniszterelnöknek… Vendégségbe érkezett ő is.
A két városban megnéztünk vagy két tucat pagodát, sőt, a vendégházunk előtt zajlott minden hajnalban a szerzeteseknek az adományosztás, ami főleg rizst jelent, de pénzt is lehetett adni. Fényképeztem vagy ezer szerzetest, persze előre engedélyt kértem tőlük, s imádkozásban, tanulásban nem zavartam őket.
Mint írtam, se Laoszban, se Kambodzsában idén egyetlen kéregetővel nem találkoztam. Kambodzsában három év alatt eltűntek a turistazaklató árusok is. Azt is írtam, hogy az EU Ázsiát betiltaná. De ez nem fog bekövetkezni, mert Ázsia fogja az EU-t betiltani. (Ezt csak a szóvicc kedvéért mondom, aligha akarnak bármit betiltani.) A szerény élettel (ezt nem a luxusterepjárókra mondom, hanem inkább a falvakra, egyszerű emberekre), a derűvel, az alulszervezettséggel, amely egyúttal azt is jelenti, hogy mindenkit hagy boldogulni a saját maga akarata szerint. De mindenkinek boldogulnia kell, mindennap tenni valamit. Az állam nem sokat segít, legföljebb annyit, hogy végre békénhagyja őket. Az EU túl, Délkelet-Ázsia alul van szervezve. Az igazság középen lehet. Laosz szocialista ország, Kambodzsa királyság, de az állam működésében, a napi életmódban semmi különbség. Itt tényleg megvalósult a két világrend közötti konvergencia. Ja, Laoszt leginkább ez jellemzi (egy hét alatt találtam ki): buddhista kapitalista (tőkés) szocializmus.
Itt hozzászólhat!
